Kiadó:
Scarlet Records

Honlapok:
www.dgmsite.com
myspace.com/dgmprog

Ritkán fordul velem elő, hogy egy lemezt előzetes belehallgatás nélkül megveszek, vagy megrendelek az internetről. Az olasz progresszív üdvöske, a DGM új CD/DVD kombójával kapcsolatban ez az aggály föl sem merült bennem. Kevesebb, mint négyezer forintért (postaköltséggel együtt) már zötykölődött is Németországból a pofás kis csomag, amelyben ott rejtezett egy CD két vadonatúj dallal és kilenc másik korábbi nóta teljesen újonnan fölvett változatával, valamint egy római klubkoncerten rögzített DVD-vel.

Simone Mularoni gitárfenoménnel és Emanuele Casali billentyűs varázslóval úgy vagyok, hogy akármilyen formációban is bukkannak föl, ott garantált a minőség, én pedig már készíthetem is a pénztárcámat… 2007 óta minden évben volt valamiért lelkesedni. A két legutóbbi DGM lemez (a Different Shapes és a Frame), Mularoni Empyrios nevű formációja, s végül Casali projektje, az Astra mind előkelő helyen végeztek az év végi összesítésekben (pl. itt). Ezek után aligha érhetett csalódás a blindre megvásárolt anyag miatt.

A Best of CD-nek külön nagyon örültem, s nem elsősorban a két friss nóta (Just Like Before, The Only One) lelkesített be, hanem a gondolat, hogy egy csokorra való korai DGM érából származó dalt is meghallgathatok jó minőségben, a Mularoni-Casali párossal, valamint Mark Basile énekes interpretálásában. A helyzet az, hogy mára a DGM tagjai teljesen kicserélődtek, de a korábbi gitáros, Diego Regali és billentyűs, Fabio Sanges (hol a túróban vannak ezek manapság?) is kitűnő zenészek, ezért sokat ettem a kefét, amiért a régebbi fölvételek még elég gyengén szólnak. A válogatás egészen 1999-ig, a "Wings Of Time" lemezig nyúl vissza, és kimondottan jó érzékkel szemezget a rendelkezésre álló tekintélyes anyagból. Személyes kedvencem a fergeteges neo-klasszikus szólókkal telivert "Living On The Edge" (Misplaced, 2004).

Sajnos a római Stazione Birra nevű rock klubban ezév április 10-én rögzített DVD több sebből vérzik; a sztereo hangzás ugyan rendben van, de a fényképezés annyira amatőr (vagy annyira az akar lenni?), hogy akár én is csinálhattam volna. A kameramanok folyamatosan "tekergetik" a fókuszt, ennek megfelelően sokszor homályosodik el a fölvétel, az utómunkák során zavaró effektekkel pakolták tele a képi anyagot, s ami egyszerűen megbocsáthatatlan: a szólók alatt legtöbbször nem a kezeket mutatják, olykor még csak nem is a megfelelő zenészt. Végül a számok között gyakran a beálláskor rögzített életképek pörögnek, ami engem alaposan kizökkent az "élő" koncerthangulatból. Bónuszként mindössze az általam ügyeletes kedvenccé előléptetett Hereafter videóját találjuk a DVD-n, valamint egy roppant rossz minőségű werkfilmet a "Frame" című lemez fölvételének stúdiómunkálatairól.

Ugyanakkor minden kétséget kizáróan hiánypótló anyagról van szó, és minden egyes muzsikus kirobbanó formáját mutatja. A kicsi, de lelkes olasz közönségből alig hallani valamit, de szerencsére Mularoni-ból és Casali-ból annál többet. A már-már kínos önismétlés kockázatát is vállalva mondom: ezt a két zsenit órákig el tudnám hallgatni. Kis költségvetés, fényképezési hiányosságok ide vagy oda, egy pillanatig sem sajnálom a négy rongyot, amit kiadtam érte.

Tartuffe