Kiadó:
Century Media Records

Honlapok:
www.firewind.gr
myspace.com/firewind

Valaha ez nálunk úgy működött, hogy megírtam egy Firewind kritikát (itt), azután Túrisas is megírt egyet (itt), amiben lehülyézett (pedig valószínűleg csak nem értette jól azt, amit én esetleg kicsit félreérthetően fogalmaztam). Ez a veszély most nem fenyeget, mert Túrisas egy szál teleizzadt alsógatyában beleragadt a székébe, ahol gitárral a kézben és egy számítógéphez kapcsolt recording interface-szel bütyköl folyamatosan, hogy pl. egy magyar popdal instrumentális változatát rögzítse, mondván: "Ez életem főműve!". Szóval nincs nyomás, nincs normakontrol, nincs lehülyézés, innentől kezdve olyan baromságokat írok a Firewind új lemezéről, amilyeneket csak akarok.

Persze csak azért, mert valamit lehet, még nem föltétlen kell is. Nincs szándékomban félrebeszélni, törekszem úgy bemutatni a pőre valóságot, ahogy van. És az most úgy van, hogy a Firewind elkészítette eddigi legkeményebb albumát. Egyre kevesebb az euro-power és hard rock elem, Gus G. - ahogy azt korábban megígérte - mostanság makulátlan pedigrés, vérbő heavy metalban gondolkodik. Ebből a karakterből csak ritkán esik ki, a "Glorious" és a "Destiny" inkább az "Embrace The Sun" és a "Circle Of Life" hard rockos hagyományait folytatják, az Apocalyptica csellistáival rögzített zongorás-romantikus ballada, az "Edge Of A Dream" pedig a Firewind eddigi legmézesmázosabb szerzeménye. Jellemző, hogy ezeket a dalokat (Glorious, Edge Of A Dream) Apollo írta, és a lemez "dalról-dalra" video kommentárja szerint (itt és itt) Gus G. eredetileg nem is akarta, hogy fölkerüljenek a korongra.

A Mark Cross helyett belépett Michael Ehré lelépett, így az új albumon már Johan Nunez (Nightrage, Suicide Of Demons) dobol, akinek death metalos múltja persze nem érződik, viszont a dobhangzás valamivel természetesebb lett, amit csak üdvözölni tudok. Apollo hangját viszont. úgy hallom, kicsit hátrébb keverték, persze lehet, hogy csak azért érzem így, mert a verzék dallamai kevésbé fogósak. Szerencsére a kórusban üvölthető refrének rendre megmentik a helyzetet.

Bob Katsionis enyhén szólva nincs túlexponálva, mármint ami a billentyűszólókat illeti. Ezen a turnén inkább gitárosként lesz rá szükség..., de előreláthatólag nem fog zavarba  jönni :))  Gus G-ről meg mit is lehet mondani? Ozzy mellé nem véletlenül kerül valaki, és - ahogy Túrisas mondta - innentől fogva borítékolható a rocktörténelmi "halhatatlan" státusz. Meg is szolgálja.

A görög "Tűzszél" eddig se bágyadtan fújdogált, de most egy tornádó erejével ront rá az emberre. Remélem lesz benne részünk itt, e lángoktól ölelt kis országban is. A remekbeszabott "Long Gone Tomorrow"-ra hót ziher táncikálok egyet.

Tartuffe