Honlapok:
www.solidvision.it
myspace.com/solidvision
www.brianmaillard.com

Tényleg nem rajtam múlik, hogy a svájci-olasz Solid Visiont iszonyúan kevesen ismerik, annak ellenére, hogy a Dream Theater első énekesével, Charlie Dominicival rögzített O3 Trilogy nagyon jól sikerült, s ezzel még hazánkban is fölléptek egykor a DT előtt. Az én lekiismeretem nyugodt, folyamatosan figyeltem rájuk, főleg Brian Maillard-ra, a banda világszínvonalú gitárosára, akinek instrumentális lemeze is jelent meg (Melody In Captivity), köröket verve olyan progresszív ikonok szóló munkáira, mint Stephan Forté (Adagio) vagy Jeff Loomis (Nevermore).

A Solid Vision tulajdonképpen fiatal zenekar, eddig mindössze három lemezük jelent meg (Eleven - 2004, The Hurricane - 2006, Sacrifice - 2010), melyek - meglátásom szerint - folyamatosan javuló formát mutattak. A közel egy évtizedes karrier után talán indokolt volt élő képes anyaggal előállni, bár jó lett volna, ha erre egy kicsit több pénz és promóció jut. No, de erre manapság kicsi az "esély", még a premier ligában is.

Ezek után megdöbbenéssel kellett tudomásul vennem, hogy a koncertfölvétel teljes egészében a még kiforratlan "Eleven" című bemutatkozó albumra épül. Ez szerintem ziccerből orbitális kapufa, sőt méteres mellé! Értem én, hogy a bulit '11.11.11-én vették föl, egybehangzó lemezcím, meg minden, de a "Sacrifice" dalait kihagyni megbocsáthatatlan könnyelműség volt.

A kb. egy óra 17 perces koncertet "otthon", Cagliariban (Szardínia), a K-Lab Disco Clubban rögzítették pár kamerával, gyakorlatilag "házilag". A nem túl ígéretes adottságokból szerencsére kihozták, amit tudtak, még a hangzás is teljesen elfogadható. Ráadásul a teljes "DVD"-t ingyenesen elérhetővé tették a youtube-on. Streamelve meg lehet nézni, mire képesek ezek a srácok élőben. Aki az audio anyagot akarja, annak a szokásos mp3 szolgáltatóknál kell szétnézni (iTunes, CDBaby).

Nos, mit is tudnak ezek a srácok élőben? Gyakorlatilag mindent. Hangszeresen teljesen a toppon vannak, ehhez kétség sem férhet (mondjuk a dobszólót megspórolhatták volna - bár Yan Maillard maga brutál). Egyedül a korai dalok gyengécskék olykor, és az énekes hangja tűnik vékonykának. Már régen mondom, hogy Samuele Pintus a banda Achilles-sarka, de tartok tőle, hogy amolyan alapító tagként, belső motorként úgy tűnik a fiúknak, mintha nélkülözhetetlen lenne. Én mégis ragaszkodom a véleményemhez: magasabb osztályba kizárólag egy másik torokkal kapnak meghívást.

Olyan ez az anyag, mint az általam nemrégen fogyasztott Vesztergombi Siller Szekszárdról. Magában gyenge középszer, de szódával, a nagy melegben egész jól tud esni. Szóval: egy énekescsere és újabb dalok hozzáadása után már jöhet is egy valódi DVD!

Tartuffe