Rockerblogger elmélkedései fajtákról és trendekről

cabernet-pinot.jpg
Nem tudom, minek írom ezt egyáltalán, mert úgysem számít, és zavarni sem zavar igazán. Pusztába kiáltott szó, tudom, csak a saját megnyugtatásomra. Szóval Kadarka és Siller vs. Pinot és Rozé. Itthon állítólag nem lehet igazán jó Pinot Noirt inni, tartja a közvélekedés. Nem mellesleg a Syrah-ról is. Árnyalva kicsit: olyan sokan csinálják ezeket olyan jól a nagyvilágban, hogy azzal - legalább is ár-érték arányban - nem igazán tudunk versenyezni. De sebaj, mert itt van nekünk a magyar Pinot, egy pirosbor (a vékony héjú vörösökre éppen divatba jövő megnevezés szerint), a Kadarka.

Nos, barátaim, full respekt a Kadarkát rehabilitálni hivatott erőfeszítéseknek, mégis lerombolni vagyok kénytelen ezt a két mítoszt. Egyrészt, a magyar Pinot egyáltalán nem rossz, egyre több izgalmas és/vagy megbízható tétellel találkozom úton-útfélen, ezzel szemben kiemelkedő Kadarkát még nem sokat ittam. Korrektet igen, nem is egyet, de olyant, aminél beütött az a bizonyos hűha érzés, még nem igazán. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ezerszer inkább Benedek Peti Pinot-ja, mint gyakorlatilag ugyanannyiért egy közepes Kadarka vagy egy akármilyen Siller.

fuxli.jpg

És akkor itt is a másik a trend, amely lufit úgy veszem észre, leginkább a borászok fújják. Értem én, hogy nem szeretik a rozét, nem tartják sokra ezt a műfajt, és csak a fogyasztói elvárásoknak behódolva adták be a derekukat, úgyhogy ennél egy fokkal jobb és jellegzetesebb lehetne ez a monarchikum. Mégis szkeptikus vagyok, mert a fogyasztói szokások, úgy tűnik, már beálltak, és kevésnek érzem a sillernek azt a különbözőségét, amely kibillenthetné azt a jelenlegi egyensúlyából. Kiváló gasztroboron túl (értsd, főzéshez és a parikás-tejfölös magyar kajákhoz) nemigen látom a szélesebb szerepét. Az amatőrök nem tudják hová tenni a remek fehér fajták és rozék rengetegében, a profik viszont gyorsan túllendülnek rajta, ahogyan a rozékon is. Szerintem. Mindazonáltal sok sikert a próbálkozáshoz, ha mégis bejön, veszteni nem fog vele senki.

kadarka.jpgÚgyhogy amilyen könnyű volt kiválasztani a kedvenc fehérboros fajtámat (természetesen a furmint, mi más?), annyira nem egyszerű ugyanez a vörösök esetén. A Merlot kicsit jellegtelen az én ízlésemnek, a Cabernet Savignon nagyon nemzetközi, a Syrah- és Pinot-misztikumról fentebb beszéltem, ráadásul azok sem magyar fajták. A Portugieserrel nincs nagy baj, főleg, ha korrektül van összerakva és beárazva, de azért lássuk be, ez a jó értelemben vett asztali borocska a mindennapokra, bankot vele Monte-Carlóban robbantani nem fogunk. Különösen zavaró ehhez képesti túlárazottsága a piacon.

Marad nekünk reménységként a Kadarka és a Kékfrankos, mint kitörési pontok, ország-imázs építő és megkülönböztető fajták. Utóbbiban is van potenciál, valóban, gyümölcsös-fűszeres jellege nagyon is összhangban van a csípős magyar konyhával és mentalitással, valamint külső megítélésünkkel. Savtartó képessége jól jöhet az egyre melegebb éghajlat tekintetében is, főleg a déli borvidékeken (Szekszárd, Villány), jelenlegi elismertségét azonban egyelőre negatívan befolyásolja és széles körű népszerűségének potenciáját jelentősen leszűkíti a soproni hagyományból eredő karcos, savas jelleg. Szerintem.

cabernet.jpg

Közben a surranópályán megúszni látszik egy nemzetközi viszonylatban "lesajnált", másodvonalasnak, küvé-bornak tartott szőlőfajta. Mostanában egyre inkább érzem úgy, hogy a Cabernet Franc igazán jól érzi magát errefelé, és mintha a szakembereink is értenék ezt a szőlőt. Nincs még kialakult honi CabFranc stílus, iszok én testeset és könnyedebbet egyaránt, de gyengét nagyon ritkán. Ha éppen most kellene voksolnom, magyaros vagy nem magyaros, én erre tennék egy nagyobb tétet. Persze ez ízlés kérdése is – kicsit bárdolatlan, nyers stílusa az enyémhez speciel közel áll.

Egy szó, mint száz, van még teendő bőven Kadarka és Kékfrankos fronton, amíg beáll az ideális fajta-termőterület egyensúly, és megszületnek azok a bizonyos nagy dobások a hungarikumként elkönyvelhető fajtákból. Vörösben ez talán jóval nehezebb, mint fehérben, ezt azért gyorsan tegyük hozzá a szőlészek, borászok védelmében és a további erőfeszítések stimulálása érdekében. Mert a kemény munkát, a kísérletezést folytatni kell, akkor is, ha az eredmény majd csak évtizedek múlva fog jelentkezni. Ez a nehéz, de egyben szép is ebben a szakmában. Addig mi iszogatjuk a Cabernet Francot, és ha megengeditek nekem, én a magyar Pinot Noirt is. Egerből, Mátrából, mert arrafelé nincs vele túl nagy baj.

Kotta

Címkék: gasztronómia