Most akkor én szeretem az Anthraxet, vagy sem? Nem csak úgy ímmel-ámmal, mert úgy persze, hanem igazán? Kicsit ambivalensek az érzéseim velük kapcsolatban a következők miatt: egyrészt tetszik, hogy a thrash színtér fordított keresztes, töltényhüvelyes komolyságának (vagy idiotizmusának, ízlés szerint) be merték mutatni a középső ujjukat a szörfös-deszkás, rövid-gatyás utcagyerek imázzsal; az apokaliptikus-horrorisztikus szövegvilágnak pedig humorral és nem kevés öniróniával intettek be. A "nem kell magunkat olyan komolyan venni" életérzésen felül az is mellettük szól, hogy mindig is jól képzett énekesük volt – mind Belladona, mind Bush simán überelte a stílus sztenderdjét. Továbbá, nem voltak restek feszegetni kicsit a műfaj határait, gyakran kacsingattak kifelé a rap, a punk és a grunge irányába is.

Másrészt, ha jól belegondolok, sosem tudtak olyan erős számokat, albumokat írni, mint a Metallica, vagy csak fele olyan fifikás riffeket, mint Mustaine, és közel sem voltak olyan súlyosak, mint a Slayer. Legnagyobb kislemez sikereiket is feldolgozás nótákkal (Antisocial, Got The Time) és/vagy rapperekkel megejtett együttműködéssel (Public Enemy - Bring The Noise) aratták. A mega-gáz énekescserék pedig simán lenyomták az éppen futó brazil szappanoperák krémjét ciki-faktorban. Mondhatnám, még a Metallicánál is látványosabban feküdtek be az éppen futó trendeknek, de nem teszem, mert ők sosem titkolták, hogy ha kell, a siker érdekében akár Samantha Foxszal vagy a Pet Shop Boys-zal is összeállnak egy kis mókára. Például nem nyilatkoztak olyan baromságokat, hogy sosem fognak videót csinálni, szóval nincs igazán mit számon kérni rajtuk.

Ettől még kötelező banda, főleg ha ilyen korrekt áron itt a közelben nyomulnak. Viszont most se tudtak száz százalékosan meggyőzni, megint ott voltak azok az apró hiányosságok, tökéletlenségek - szinte minden tekintetben beleköthetek valamibe, ha akarok. Hangzás: nem volt jó. Ellenben rossz volt. A keverőpult közelében és mögött kifejezetten karcos és halk soundot kaptunk, ráadásul Frank Bello basszusának jellegzetes csattogását is sikerült a keverőemberkének kinyírnia. Az egyébként szimpatikus koncerthelyszín ebből a szempontból nem vizsgázott jelesre. Igaz, előrébb somfordálva ez nem volt annyira zavaró, a színpadhoz közelebb már volt annyi hangerő, hogy metal koncerten érezhette magát az ember.

Felállás: nem teljes. Két beugró emberrel nyomják, Benante távolléte az utolsó pillanatban derült csak ki. Jon Dette jól helyettesítette őt, de mégsem elég jól. Ugyanezt tudom elmondani Donaisról is: képzett gitáros, de kicsit kilóg a zenekarból, nem tudja felvenni azt a pörgést, amit ezektől az agyamentektől elvárunk és ami ennek a csapatnak a legfőbb erénye. Setlist: lehet vitatkozni azon, hogy akkor most jó, vagy sem, hogy a teljes Bush éra negligálásra kerül, személy szerint, ha egy banda ilyen ritkán jár errefelé, átfogóbb képet várnék a munkásságukról. A bénázás és a belső ki kit utál, ki kinek a számait nem hajlandó játszani legyen már az ő bajuk, ehhez a rajongóknak semmi köze. Jelzésértékű, hogy az alapból nem túl hosszú programba három feldolgozás is bekerült, miközben a zenekar csúcsidőszakához tartozó "State Of Euphoria/Persistence Of Time" albumokról ezeken kívül (értsd, a két feldolgozáson túl) semmi nem hangzott el, azaz nem csak a Bush korszak volt alul-reprezentálva.

Ha már itt tartunk: értem én, hogy az utolsó lemez és az idei feldolgozás EP számait nyomni kell, hátha van még olyan különc, aki veszi a zenét - előbbivel még nagy baj sincsen, de a T.N.T. akkor is teljesen felesleges volt, ha azzal bárkit, bármilyen koncerten be lehet indítani. Azt sem értem, mit keresett itt a "Deathrider" az első korongról. Ezt sem Belladonna énekelte fel anno, ráadásul akkor még nagyon nem alakult ki az Anthrax saját stílusa. Ezek helyett lehetett volna játszani valamit a fent említett két klasszikusról.

Belladonna. A fickó azt hiszi magáról, hogy piszok nagy ász, és az égvilágon mindent el tud énekelni. Pedig (már) nem. Szerintem a dalválasztást is ő tereli olyan irányba, hogy a zúzós számok mellett dallamosabbak is legyenek, ahol villanthat és bizonyíthatja, felveszi a versenyt Bon Scottal, vagy DIO-val. Valaha biztosan volt is ennek az önbizalomnak létjogosultsága, de túl az ötödik x-en azért megkoptak azok a hangszálak, gyakorlatilag az összes magas témánál szépen beégett az öreg. Vissza kellene venni abból az arcból, mert szappanopera lesz a végén ebből is.

Volt azért pozitívum is, mindjárt az az öt bitang jó nóta az "Among The Living"-ről, és a már korábban jelzett energia, ami ebben a bagázsban megvan, és ami majd szétfeszíti a színpadot, amikor zenélnek. Láthatóan ők is rettenetesen élvezték a bulit és a giga-hálás közönséget. De év koncertjéről, vagy hiper-szuper produkcióról azért én nem beszélnék – ha a grazi Maiden buli tíz pontos volt, akkor ez mondjuk hat és fél. Kis jóindulattal, mert természetesen azért szeretem őket, nagyon is.

Kotta