Kiadó:
Perris Records

Honlapok:
www.torbenenevoldsen.com
facebook.com/acaciaavenuetheband

Előrebocsátom, hogy nem rég megérkezett Amerikából egy kövér csomag, amit a Perris Recordstól sikerült megvásárolnom elképesztően alacsony, akciós áron. Annyira jutányos volt az ajánlat, hogy olyan muzsikákat is fölvásároltam, amiket magamtól egyébként nem biztos, hogy levadásznék. Ezekből fogok szemezgetni a közeljövőben. Most éppen Torben Enevoldsen dán gitáros-zeneszerző sokadik projektje van soron. Enevoldsen gyakorlatilag olyan több stílusban is otthonosan mozgó, termékeny zeneszerző, mint a Frontiers üdvöskéi: Magnus Karlsson, Alessandro Del Vecchio és Erik Martensson. Nem is értem, hogy a nápolyi kiadó még hogy nem szerződtette le a házi komponistái közé.

Enevoldsent annak idején a Section A prog/power metál albumaival ismertem meg, de hamar kiderült, hogy a csóka az "egyenesebb", lazább, könnyedebb műfajokat is szereti. Így azután sorjáztak a különböző formációkban (pontosabban énekesekkel) készített lemezek: Fatal Force, Pinnacle Point, és a kvázi-AOR szellemben fogant Acacia Avenue. Az első, 2010-es AA lemezről írtam is, de a 2014-es "Cold" személyes érdektelenség miatt kimaradt, viszont a harmadik albumon már a hátborzongató Andy Endberg (Section A, Speaking To Stones, Sorcerer) és a nem kevésbé tehetséges Mats Levén is szerepel, így a postaköltséggel együtt kb. 1500 forintos ár nem jelenthetett problémát. Előzetes belehallgatás nélkül rendeltem meg, és utólag sincs bennem cseppnyi megbánás sem.

Nem állítom, hogy a lemezen szereplő dalcsokor hibátlan, és azt sem, hogy az anyag felejthetetlen alapvetés lenne a szakmában, de simán kellemes hallgatnivaló, ha az ember nem zsigeri, évtizedekre meghatározó élményt vár tőle. Ultra dallamos, könnyen emészthető hard rock, olykor AOR nóták sorjáznak itt olyan kiváló énekesek előadásában, mint Rob Moratti (Saga, Rage Of Angels), Steve Newman (Newman), Torben Lysholm (Pangea, Mysterell). Nekem mégis azok a dalok tetszenek legjobban, ahol a mikrofon mögött Andy Endberg áll: "Survive", illetve a Section A kitűnő "The Seventh Sign" albumáról átemelt és némileg fazonigazított, akusztikus "The Man In The Mirror". Mats Levén egy Deep Purple földolgozásban tűnik föl, ám Enevoldsen kicsit szögletes stílusa minden Blackmore-os, már-már nyegle könnyedséget kiöl a legendás "Space Truckin'"-ból. A lemez leginkább forró nyári estékre, sok-sok laza fröccs mellé ajánlott... főleg, ha hozzájut valaki potom 1500 forintért.

Tartuffe