Kiadó:
Wienerworld

Honlapok:
www.chicagotheband.com
facebook.com/Chicago.Official

Már meg sem tudom mondani, pontosan mikor, de bizonyosan évekkel ezelőtt többé-kevésbé módszeresen elkezdtünk bemutatni olyan amerikai rock bandákat, akik itthon (értsd: az öreg kontinensen és közelebbről hazánkban) kevésbé ismertek, pedig az egyetemes rocktörténelem igazi mérföldkövei. Ebbe a sorozatba többek között olyan legendás csapatok tartoznak, mint a Styx, REO Speedwagon, Night Ranger, Grand Funk Railroad, The Doobie Brothers és persze a Chicago. Ebben a bejegyzésben az utóbbi kettőről lesz majd szó, hiszen a DVD egy Chicago-i Chicago koncertet rögzít, ez egy The Doobie Brothers-szel közös, 2012-es buli emléke, amelynek utolsó három nótájában mindkét együttes muzsikusai fölléptek.

A Chicago 1967-ben alakult meg és nevüket nyilvánvalóan a szülővárosuk iránti tiszteletből választották. A '70-es és '80-as évek amerikai toplistáinak állandó és előkelő szereplői voltak, pedig a zenéjük minden emészthetősége, slágeressége ellenére igazán igényes és ízléses fúziója volt a pop, rock, jazz és funk stílusoknak. Ez így leírva nem tűnik olyan vonzónak vagy sikeres receptnek, de ők minden papírformát meghazudtolva többszörös "platinum-selling" művészeknek bizonyultak, akik sikeresen integrálták a rockzenét és a fúvósokat, és más tekintetben olyan pop-rock óriásoknak kövezték ki az utat, mint pl. a Toto.

A magyar közönség szempontjából az is különös jelentőséggel ruházza föl a Chicagot, hogy ők mutattak irányt a magyar rockzene méltán legendás formációjának, az LGT-nek. Távol álljon tőlem, hogy a hazai zenei élet öregjeinek (egyébként elévülhetetlen) érdemeit kicsinyítsem, de azt azért vegyük tudomásul, hogy annak idején - miként is fogalmazzam? - a magyar muzsikusok szabadon merítettek ihletet a nyugati példaképek dalaiból, lemezeiből. Az ország elzártsága miatt minimális volt az esélye a lebukásnak, ráadásul abban az időben még más szemmel tekintettek az ilyesmire. Legyen annyi elég, hogy pl. az LGT helyenként erős Chicago (és Gino Vanelli) hatásokat mutat, melynek bizonyító erejű lenyomata a kicsit talán pimasz "mash up"-ja a Chicago "Dialogue Parts 1 & 2"-jának és az LGT "Szól a rádió"-jának.

Akárhogy is (közvetetten vagy közvetve) a Chicago hatással volt a hazai zenészekre és általuk a magyar közönségre is. Ennek elismerése bizonyos értelemben valamelyest megkésett igazságszolgáltatás a Chicagonak. A lemaradást úgy lehet kiválóan pótolni, hogy az ember jól megnézi ezt a vagány helyen rögzített és kifejezetten jól fényképezett koncertet, amely a zenekar teljes, négy évtizedet meghaladó pályafutásának kívánatos gyümölcseiből szemezget. Mondjuk a nagylelkű mecénás hölgy színpadra szólítása, és a tény, hogy az "If You Leave Me Now"-t ő énekli hamisan és egérhangon, kicsit kiverte nálam a biztosítékot, de a gesztus érthető (csak nem mikor a kamerák is "forognak").

Nem állítom, hogy a DVD hibátlan, Jason Scheff bőgős éneke nekem néha határeset, Keith Howland gitáros hangszere pedig halkan és tompán szól, de amúgy a hangzás teljesen korrekt, az előadás feszes és a koncert jó hangulatú. Ismétlem, aki régi rajongó, vagy éppen új "beszállóként" ismerkedni szeretne egy mifelénk nem érdemeihez méltóan ismert és elismert rocklegendával, jól teszi, ha megnézi ezt a koncertet (félénken megjegyzem: a mellékelt youtube linken az egész megtekinthető).

Tartuffe