Narnia: From Darkness To Light (2019)

y_244.jpg

Kiadó:
Narnia Songs

Honlapok:
www.narniatheband.com
facebook.com/narniatheband

Christian Liljegren énekes/kiadótulajdonos megkerülhetetlen mérföldkövévé vált a nyíltan keresztény hard rock és heavy metal belterjes, "ritkán lakott" világának, jóllehet Skandinávia – főleg a keményebb zenei stílusokban – nem éppen jámbor és hitvalló kereszténységéről híres. Liljegren, miközben lehetőséget adott egy rakat keresztény csapatnak a nagyérdemű előtti bemutatkozásra, frontemberként aktív tagja több white metal formációnak is, mint pl. a Divinefire, a Tommy Johanssonnal (ReinXeed, Sabaton) alapított Golden Resurrection és persze zenei kreativitásának fő csapásiránya: a Narnia.

Ez az arculatban, dalszövegekben vállaltan keresztény rockzene látott már szebb napokat. Érthető okokból nem vált soha tömegjelenséggé, de manapság kezd szinte teljesen visszaszorulni Észak- és Dél-Amerikába, elsősorban az Egyesült Államokba és Brazíliába, ahol a hasonszőrű zenekarokra még mindig komoly érdeklődés mutatkozik. Valójában a "From Darkness To Light" megjelenését is egy sikeres brazil turné ihlette, hiszen a csapat ennek kapcsán határozta el, hogy energiával feltöltődve nekiugranak egy új anyag megírásának. Utoljára 2016-ban adtak ki lemezt egyszerűen csak "Narnia" címmel. A kb. 38 perces, rövidke album nem volt túl ihletett munka, így érthető érdeklődéssel vártam, hogy az idénre beért erőfeszítésből mi fog kisülni.

Meg kell hagyni, hogy a Viktor Stenquist hangmérnök és Jens Bogren producer által kivitelezett hangzás vastagabb és modernebb lett a 2016-os lemezen hallhatónál. Szerintem a dalok is jobban sikerültek, főleg a lemezindító, lüktető erejű "A Crack In The Sky", ami a nálam alapvetésnek számító, power metálosabb "Course Of A Generation" című albumukat idézi. Akad ezen kívül több remekbe szabott szerzemény is, különösen az epikus, két részre bontott címadó.

Bár nagyon jól értek angolul és a kereszténység sem áll tőlem távol, azért hálás vagyok, hogy valamiért ezek a Vidám vasárnapra hajazó, neo-protestáns ízű lelkesítő szövegek angolul fele olyan tolakodónak sem tűnnek, mintha magyarul hangoznának el. De még ennél is hálásabb vagyok CJ Grimmark gitáros hangszeres tudásáért, aki az Isten dicsőítésére fordított tehetségét bőven kamatoztatja a lemezen.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika