Chaosbay: Asylum (2020)

yyy_37.jpg

Kiadó:
Timezone

Honlapok:
www.chaosbay.com
facebook.com/chaosbay
chaosbay.bandcamp.com/album/asylum

A fiatal teuton proggerekből álló Chaosbayt még 2015-ben fedeztem föl. Általában EP-kben gondolkodnak, és szigorúan digitális megosztásban, de a nálam toplistás "Vasilisa" után végre újabb nagylemezzel jelentkeztek, amely ráadásul fizikailag is beszerezhető végre (sőt, egészében meghallgatható ITT, vagy a fönt megadott bandcamp oldalon). Korábban még úgy nyilatkoztak, hogy ennek manapság nincs igazán értelme, de szerencsére valami megváltozott a gondolkodásukban - s nem ez az egyetlen dolog. Már a 2017-es EP-n érezhető volt, hogy a Porcupine Tree-féle art és prog-rock hatások kezdenek megkopni, és előtérbe kerülnek a durvább, reszelősebb, agresszívabb témák.

Az "Asylum"-ot már aligha lehet prog-rock cimkével ellátni, a srácok maguk is beismerték, hogy erősen matekos metalcore irányba fordultak. Ez azonban nem jelenti, hogy teljesen elvesztek volna a progresszív elemek vagy az alkalmi dallamos merengések. Lehet, hogy manapság sok Tesseract és Animals As Leaders lemezt hallgattak, a gyökerektől azért mégsem szakadtak el teljesen.

Elődjéhez hasonlóan ez a lemez is gyakorlatilag egyetlen nagy, "track"-ekre osztott koncepcionális szerzemény, melynek vezérgondolata - a fiatal német értelmiség többségére oly jellemzően - az ún. xenofóbia és a migráció-ellenesség okozta fölháborodás. Ami a zenét illeti, igazi kavalkádja ez a stílusoknak, akár egy nótán belül is belefuthatunk szinte popos dallamokba, metalcore-os hörgésbe, djentesen szaggatott riffelésbe, prog-rockos lebegtetett hangulatokba (pl. "Limbus Inn").

Személy szerint anyira nem örülök ennek a fenenagy szigorúságnak, mint ahogy annak sem, hogy továbbra is csak kb. minden harmadik dalban van gitárszóló (hangsúlyozom: nem a szakértelem hiányzik). De bármit is gondoljak az újdonsült ideológiai vagy zenei motivációkról, ez egy többszörösen rétegzett, nagyszerű alkotás, amely komoly odafigyelést igényel ugyan, de vastagon meghálálja. Még az is lehet, hogy az utolsó pillanatban besorol az éves toplistámra.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika