TOP 9+1 (2020) - Túrisas

20201227_205327.jpgNincs értelme elkendőzni a nyilvánvalót. Lehet ugyan a szokott menekülőutakon kimagyarázni, hogy belül milyen fiatalnak érzem magam, de már ez sem igazán egyértelmű számomra. Amikor az éves toplista helyezettjei szinte csak a nagy öregek közül kerülnek ki, akkor valljunk színt bátran; magam is velük öregszem, ha ilyen zenei kínálat ellenére igazán csak a társaságukban érzem zeneileg felszabadultan magam.

Pedig néhány éve még kimondottan idegesített, ha régi ismerősökkel összeakadva, zenéről diskurálva kijelentették, hogy a régi zenéket (Accept, Judas Priest, Maiden stb.) hallgatják, a mai bandák nem érik el náluk az ingerküszöböt, nem is követik a színteret. Hogy lehet ennyire betokozódni, amikor tényleg nem kerül semmibe egy új zene felfedezése, ha telefonon keresztül ott van ma már farzsebünkben a (zenei) világ - így bosszankodtam ilyenkor magamban.

Hogy lehet? Hát így! 2020-ban semmi nem érintett meg igazán, ami nem kapcsolódik a hőskorhoz, így vagy úgy. Szar lett minden feltörekvő új banda vagy irányzat? Nem, nem hiszem. Beleöregedve beszűkültem kicsit ebbe az újdonságokra nehezebben és kevésbé nyitott típusú zenehallgatásba? Szerintem ebben azért lehet részigazság. Rossz ez? Ha zenei blogot ír az ember, még ha hozzám hasonlóan elég enerváltan is, akkor semmiképpen nem erény, amúgy meg nem gáz, kösz, jól vagyok. Csillapíthatatlanul rock-rajongó, zene-fanatikus és old-school zenevásárló (CD, DVD, Blu-ray) továbbra is. Berámáztam a karácsonyra kapott dedikált Yngwie képet, boldogan álltam a már harminc éve gitáros-ikonom, Vinnie Moore mellé egy fotóra még az év legelején, és egész karácsony alatt megbabonázva néztem Hendrix egyik utolsó koncertjét a most kiadott koncertfilmen.

A lista tehát a beszűkült öreg rocker listája, de vállalom, jelenleg abszolút önazonos. És az öregedés megcáfolhatatlan tényszerűsége mellett azt sem zárom ki, hogy az idén a lista élbolyában tényleg minőségi zenék tobzódnak. Sőt, ebben egészen biztos vagyok.

Update: Tartuffe szigorú szemrehányása, miszerint nem ártana, ha kicsit figyelmesebben állítanám össze az éves toplistát, tulajdonképpen jogos, hiszen a mindent vivő Vinnie Moore nem idei megjelenés... Sorry.

Nincs mást tenni, mint átírni a listát - noha rajta kívül nyilván senkinek nem tűnt fel -, és a 10+1-et 9+1-re korrigálni.

1. Ozzy: Ordinary Man

Jó, azt nem tagadom, hogy gitárfronton erős hiányérzetem van. Hiányoznak a dallamos szólók és az igazi karcos sound is, de szerethető a lemez, nagyon jó dalokkal. Pereg lefelé a homokóra ugyan itt is, egyre gyorsabban, de olyan jó lenne legalább még egy lemez tőle.

2. AC/DC: Power Up

Bármennyire is derék volt a helytállás Axl részéről, én kb. eltemettem az amúgy is a lassú(?) agónia jelét mutató, ezer sebből vérző bandát, erre tessék! Nulla volt a valószínűsége, ráadásul az összecsapott rutinmunkánál is több ez, bizony. Sokkal több. Malcolm nagyon büszke most, ebben biztos vagyok.

3. Zakk Sabbath: Vertigo

Lehet, hogy hivatalosan nem ér egy újra felvett 50 éves klasszikust éves toplistán szerepeltetni, de engem ez hol érdekel szerintetek? Sokat ment a vesztegzár alatt? Sokat. Hát akkor? Szín dög.

4. Jimi Hendrix: Live In Maui

Itt egy másik ötven éves érvénytelen nevezés. Ha sokat álltak is a kamerák a koncert alatt, nem lehet eléggé lelkesedni a feljavított anyagért. Ami viszont megmaradt, azok a legélvezhetőbb Hendrix-felvételek közé tartoznak, egy csodálatos helyszínen. Hipnotikus hatással volt/van rám, mind képben, mind hangban.

5. Vandenberg: 2020

Egy újabb öreg. Tulajdonképpen semmi különös, ezerszer hallottuk ezeket a zenei megoldásokat, de ha eddig nem teltem be vele, erre a kis időre már nem is fogok. Ha a klasszikus hard rock ilyen minőségben szólal meg, nem létezik belőle túladagolás.

6. Black Swan: Shake The World

Két sokat látott öreg szerencsére kicsit sem öreges és izzadságszagú összeboronálása.

7. Annihilator: Ballistic Sadistic

A bevezető gondolatoknak talán elsőre ellentmondó, de abszolút pártolom a modern megszólalást, a héthúros döngölést is. De egy Jeff Waters dolgozat is tud veszettül horzsolni. Jófajta thrash.

8. Reb Beach: A View From The Inside

A karcsúbb énekes szólólemez után ez most ének nélkül is, vagy éppen ezért, de nagyon jó.

9.. Jónás Tamás: The Four Seasons EP - Part 3: The Autumn

Tamás egy szerethető művészember. Szakmailag és emberileg egyaránt. Ha hallgatom, mindig rácsodálkozom a zenei sokszínűségére.

+1. LCK: Együtt erő vagyunk.

Pallagi Lackó barátom lemeze, amelyre sikerült megnyernie néhány ismert hazai muzsikust, többek között a FreshFabrik, Omen, Ocho Macho, Chrome Rt stb. zenekarokból. Magam is szerepelek itt három gitárszólóval, ezért is nyilván sokat pörgött extrém hangerővel a lemez a kocsiban.

Voltak még zenék, amelyek szembejöttek, meghallgattam és tetszettek is, de a felsoroltakon kívül idei megjelenést nem vettem elő rendszeresen. Viszont rendszeresen előfordul, hogy aktuális megjelenésekre késéssel reagálok. Tehát jövőre még sanszos, hogy lesznek utólagos idei listások.

Túrisas

Címkék: toplisták