Kiadó:
Universal

Mit tehet a karantén miatt négy fal közé szoruló, az élő zenéért élő-haló rocker, ha nem azt, hogy szépen előveszi a koncert DVD-it, és sorra újranézi őket? Már csak azért sem oktalan ötlet, hiábavaló erőfeszítés ez, mert megannyi koncert DVD olyan együttesek előadásait örökítette meg, amelyek ma már nem is léteznek. Így került a minap a kezembe a Dire Straits "On The Night" DVD-je. Az apai ágon magyar származású Mark Knopfler vezette brit Dire Straits nem illik bele teljesen az ún. hard rock kánonba, sok ortodox rocker nem is tud mit kezdeni vele, pedig a kiváló és egykor nagyon népszerű zenekarnak bérelt helye van a rocktörténelem hős-csarnokában.

A Dire Straits valóban megosztó zenekar, hiszen olyan egyvelegét játszották a country, blues, rock n' roll, progresszív rock, sőt szinte pop rock műfajoknak, amely nemcsak a zenei stílusok kereteit feszegette, hanem az egyszeri rocker zenei ízlésének, műfaji elkötelezettségének korlátait is. Ráadásul Knopfler amolyan anti-frontember: az arcáról alig olvasható le bármilyen érzelem, és sokszor inkább dörmög, mint énekel. A stílusok keveredése nekem személy szerint nagyon szimpatikus, és speciel Knopfler orgánuma sem idegesít, de megértem, ha néhányan nem igazán tudnak mit kezdeni a jelenséggel. Persze nekem könnyű dolgom volt, hiszen egy olyan generáció tagja vagyok, amelynek alapélménye, hogy a házibulikban egykor a "Money For Nothing"-ra léggitározott és várva várta, hogy sorra kerüljön a "Brothers In Arms", mert akkor végre lassúzhat a szíve választottjával.

Az 1983-ban rögzített (baksán és VHS-en 1984-ben kiadott) másik élő anyag, az "Alchemy: Dire Straits Live" 2010-ben végre megjelent DVD-n is, és sokan azt állítják, hogy ott még egy energikusabb banda és főleg egy sokkal kevésbé enervált frontember látható/hallható, de az "On The Night" hatalmas erénye, hogy a csapat legnagyobb sikert arató lemezének, a "Brothers In Arms"-nak (1985) felejthetetlen slágerei (Money For Nothing, Walk Of Life, Brothers In Arms) is szerepelnek rajta.

Az "On The Night" eredetileg a Dire Straits második koncertalbumaként jelent meg 1993-ban a Vertigo/Warner Bros. gondozásában. A fölvételeket két helyszínen készítették: a Les Arènes nevű római amfiteátrumban a franciaországi Nîmes-ben és a Feijenoord stadionjában a németalföldi (régen: hollandiai) Rotterdamban. A két "hangverseny" egy 216 állomásos, közel két évig tartó, több mint 7 millió nézőt vonzó koncertkörút részét képezte, mely az együttes hattyúdalának bizonyuló "On Every Street" (1991) című albumot (is) volt hivatott népszerűsíteni. Az eredeti CD-hez képest a 2004-ben kiadott DVD-n hárommal több szám kapott helyet (The Bug, Solid Rock, Local Hero - Wild Theme).

A koncert első felében elsősorban a gyorsabb, dögösebb számok kaptak főszerepet, majd egy rövid megszakítással (Money For Nothing) a lassabb, meditatívabb jellegű szerzemények következnek, amit a "Solid Rock - Local Hero" kettős tényleg egyfajta "nonesszenciális" bónuszként követ. Jó hallgatni a stúdiólemezen kicsit uncsi "Calling Elvis" alaposan (még latinos perkusszió-betéttel is) földúsított változatát, a "Heavy Fuel" ZZ Topos, sőt elemeiben Robert Palmer "Addicted To Love"-jára emlékeztető groove-ját, a "Private Investigations" és a "Brothers In Arms" pedig egyenesen libabőr. Azt sajnos nem tudom, hogy az 1993-as turnén rendre elhangzó "Sultans Of Swing", "Telegraph Road" és "Two Young Lovers" miért maradtak le a fölvételről. A bejegyzés végén beágyazott Nîmes-ben készült teljes, több mint két órás videón ezek is hallhatók.

A hangzás, a színpadkép, a szakadó eső ellenére (Rotterdam) önfeledten bulizó hatalmas tömeg, a szaxofonossal, két ütőssel, két billentyűssel, három gitárossal kiálló banda teljesen rendben van. Talán tényleg érdemes ezt az élményt kiegészíteni az "Alchemy: Dire Straits Live" megtekintésével, ugyanakkor nem kétséges, hogy az "On The Night" önmagában is méltó emléke egy olyan zenekarnak, melyet Knopfler merev elzárkózása miatt már biztosan nem lesz alkalmunk élőben megnézni.

Tartuffe