Kiadó:
InsideOut

Honlapok:
www.arjenlucassen.com
facebook.com/ArjenLucassenOfficial

Ahogy én látom, két sarokpontja van Arjen A. Lucassen lenyűgöző, több évtizedes karrierjének és megdöbbentően gazdag katalógusának: (1) Ez a hórihorgas holland sokhangszeres muzsikus/énekes/zeneszerző/producer már régen beírta magát a rocktörténelembe, de az igaziba, nem abba a szappanoperába, amit a nevetséges Rock & Roll Hall Of Fame-ben írnak, és ahol – mint idén – Eminem a jelöltek között lehet, míg pl. a Faith No More még csak jelölést sem kapott soha. (2) Lucassen több formában is kipróbálta már magát: szólóban, rendkívül tehetséges élettársával, Lori Linstruth gitárossal a Guilt Machine-ben, legfőbb kreatív outletjében, az Ayreonban és a sci-fi műfaj iránti rajongása által ihletett space metal projektben, a Star One-ban. Mindezek közül nekem mégis mindig a Star One jött be legjobban.

Ezek után nyilván nincs mit csodálkozni azon, hogy az új Star One album hírére kellemes izgalom uralkodott el rajtam, hiszen ebből a nyalánkságból nagyjából évtizedenként egyet kapunk – ha szerencsénk van. Most pedig szerencsénk van, mert egy végtelenségnek tűnő 12 éven át tartó várakozást követően végre kezünkbe vehetjük a space metal tabló legújabb installációját. Azért - bevallom - volt bennem némi félsz tekintve, hogy az Ayreon legutóbbi albuma, a "Transitus" nálam akkora fiaskó volt, hogy még csak írni sem mertem róla a blogon, sőt egyetlen említést kapott csupán, azt is a 2020-as év csalódásai között.

Ahogy megszokhattuk, ez a Star One lemez is parádés tűzijátéka a szakma legnagyobb üstököseinek, akik a hírnevükhöz méltó fénnyel ragyogják be a Lucassen hihetetlenül gazdag képzelete által teremtett intergalaktikus űrt. Eddig ahhoz szoktunk hozzá, hogy a dalok négy énekesre, "vezéregyéniségre" vannak leosztva; ezek Damian Wilson, Dan Swanö, Floor Jansen és Russell Allen. Hál’ Istennek, ők most sem hiányoznak, viszont ezúttal minden dalt más énekel, ráadásul olyan művészek is csatlakoztak a csapathoz, mint Roy Khan, Jeff Scott Soto, Joe Lynn Turner, Ross Jennings…, valamint Tony Martin, Mike Andersson és Alessando Del Vecchio. Az utóbbi három az eredeti dalok alternatív változatait tartalmazó extra lemezen – merthogy Lucassen és az InsideOut kiadó jóvoltából ilyen is jár a csomaghoz!

A vendéghangszeresek listája nem kevésbé lenyűgöző: egy-egy szóló erejéig megjelenik a dalokban Jens Johansson, Joel Hoekstra, Steve Vai, Ron "Bumblefoot" Thal, Adrien Vandenberg és mások. Egyedül személyes kedvencemet, Marcel Coenent hiányolom, aki az Ayreon "The Source” című lemezén a díjnyertes vendégszólót jegyzi.

Lucassen természetesen most sem aprózta el a dolgokat, 11 tételt kapunk közel 70 percben, üresjáratok nélkül. Nem állítom, hogy a dalok azonnal működnek, Lucassen nem egy Desmond Child, aki rövid, azonnal ható és fülbemászó rádióbarát nótákban gondolkodik. Egy kicsit meg kell dolgozni a katarzisélményért, de megéri. Ennek ellenére úgy érzem, hogy a Star One albumok közül eddig ez a legdinamikusabb és legváltozatosabb, sőt hangvételében is könnyedebb valamivel az elődeinél. Lehet, hogy a "Space Metal" (2002) elsőre is nagyobbat ütött (az újdonság hatása, ugye), a "Victims Of The Modern Age" (2010) pedig fajsúlyosabb, koherensebb dalcsokor volt, de az időutazós sci-fi filmekre szakosodott "Revel In Time” ettől még klasszikus Star One album, amelynek már most bérelt helye van az éves toplistámon. Azt kell mondjam, biztató kezdés ez, a 2022-es év brutális erővel indított. Csak tartson ki a lendület!

Tartuffe