Kiadó:
Metal Blade Records

Honlap:
www.a-zband.com

Nem vagyok benne biztos, hogy ez a névválasztás szerencsés volt. Értem én: Aldertől Zondering, az elejétől a végéig, mindent befogadva és felölelve stb. De egyrészt a legtöbb ember azt sem tudja majd, hogyan kell kiejteni (egyébként állítólag "A through Z" a megfejtés), másrészről elég idétlenül néz ki, kb. olyan idétlenül, mint a lemezborítón vigyorgó (vicsorgó?) zebra egy almával a szájában. Ráadásul azt a benyomást kelti, mintha ez a csapat Ray Alder és Mark Zonder duettje lenne, pedig erről szó sincs.

A nagyágyúkkal fölsorakozó szupergrúp ötlete valóban Mark Zonder dobos (Fates Warning, Warlord, Speaking To Stones) agyában fogant meg még 2020 elején, de igazából nem Ray Alder énekes (Fates Warning, Redemption) volt a főmunkatárs, hanem Vivien Lalu (Shadrane, Lalu) billentyűs, producer. A dalok alapötleteit ők ketten pakolták össze, a többieket: Philip Bynoe (Steve Vai, Tony MacAlpine) bőgőst, Joop Wolters gitárost és Aldert magát csak később nyerték meg a projektnek. Sőt voltaképp Alder volt az utolsó csatlakozó, aki előtt Zonder vagy 20 másik énekesnél kopogtatott eredmény nélkül.

Zonder kiindulópontja az volt, hogy nem 12-15 perces progresszív opuszokban gondolkodik, hanem rövid, direkt, a hallgatókat azonnal horogra akasztó dalokban. Elgondolása szerint ebből a fájlküldözgetős közös munkából kialakul egy stabil együttes, amely további lemezekkel jelentkezik és nagyobb koncerttermekben találkozik a közönséggel. Háááát, nem tudom. Legyen igaza! Nekem mindenesetre elég naivnak tűnik a célkitűzés.

Annyi biztos, hogy minden szám 6 perc alatt van (a lemezen összesen 10, plusz egy bónusz), és tényleg nem elvont prog-zsonglőrködést hallunk, noha a kiemelkedő hangszeres képességek és a muzsikusok stíluspreferenciái azért nyilvánvaló nyomokat hagytak a szerzeményeken. A lényegre törő rövidség tehát adott, de a linearitás már kevésbé. Ezek a muzsikusok nem tudnak a bőrükből kibújni, főleg ami Zondert illeti, hiszen teljesen egyéni, azonnal fölismerhető és közel sem szokványos a stílusa. Mindez párosítva Alder jellegzetes hangjával, azonnal pavlovi módon indítja be a Fates Warning rajongók nyálelválasztását. És nem is kell csalódniuk, az olyan komótosabb, fifikásabb dalok mint pl. a "Rise Again", "Stranded", "Sometimes", mintha a legendás "Parallels" (1991) végül fiókba került demói közül lettek volna kibányászva. (Nem állítom, hogy voltak ilyenek...)

Érdekes, hogy nekem - aki hatalmas "Parallels" fan vagyok - mégis az eredeti, zonderi célkitűzésnek valamivel jobban megfelelő - nagyon óvatosan és némi fönntartással használom ezt a szót -, kommerszebb metál nóták jönnek be: pl. "Trial By Fire", "The Far Side Of The Horizon", "Window Panes", "Borrowed Time", "The Silence Is Broken". Szerintem viszonylag könnyen emészthető, de nem azonnal ható dalok születtek. Egyik sem lesz instant rádiósláger, ellenben bennük van a pontenciál, hogy idővel annyira beérjenek nálam, hogy esetleg még az év végi toplistámra is bedolgozzák a lemezt.

Tartuffe