Firewind: Stand United (2024)

yyyyy_24.jpg

Kiadó:
AFM Records

Honlapok:
www.firewind.gr
facebook.com/firewindofficial

Az ön-újradefiniálónak, magyarosabban: új kezdetnek szánt, egyszerűen csak "Firewind"-re keresztelt 2020-as album után itt a Firewind-saga folytatása. Ez a második lemez, amelyiken Bob Katsionis gitáros/billentyűs már nem működik közre és Herbie Langhans (Seventh Avenue, Beyond The Bridge) énekel, de csak az első, amelyiknek megírásában a német dalnok tevékenyen és - mondhatni - hatékonyan részt vehetett. Ezúttal valódi beleszólása volt a dalszerzésbe, jellemzően mind a zenei kompozíció, mind a szövegírás tekintetében a főnökkel, Gus G.-vel közösen jegyzik a számokat.

A felvételekért és a keverésért Gus G. régi "fegyvertársa", Dennis Ward volt a felelős, ennek megfelelően a soundra a meglehetősen dinamikus kifejezés illik ugyan, de az egyedi semmiképpen. A játékidő az újabb trendeknek megfelelően tipikusan "vinyles", azaz belefér a 40-45 perces tartományba. Ráadásul úgy, hogy a korongon szerepel egy viszonylag meglepő földolgozás is: a The Romantics "Talking In Your Sleep" című pop-rock slágere, ami nem rossz ugyan, de a lemez saját számai közé betűzve és nem valami bónusz "fícsörként" szőrős és suta lóláb módjára lóg ki az összképből.

Egyáltalán nem kellemetlen beismernem, megint polihisztor kollégánknak, Kottának lesz igaza. Miközben Gus G. gitározásán továbbra is érződik a főleg Yngwie Malmsteen által fémjelzett neo-klasszikus éra hatása (itt jegyzem meg: mennyivel élvezetesebb lett volna Ozzy "Patient Number 9" lemeze végig az ő játékával!), a dalok egyre kevésbé klasszikus értelemben véve firewindesek. Az utóbbi időben a Firewind lemezek egyre kevésbé Firewind lemezek, inkább Gus G. szólólemezeinek (2014, 2015, 2018) szerves folytatásai.

Biztos lesznek olyanok, akiknek idegeit borzolni fogja Langhans orgánuma. Elismerem, hogy sajátos (valahogy a Beyond The Bridge koncepciójához jobban illett, itt inkább amolyan 12-egy-tucat power metal hang), de ezen a lemezen szerintem sikeresebben integrálódott, mint az előzőn. Alapvetően az a véleményem, hogy az utolsó két kiadványnál (az előző évtized lemezeinél) ez most erősebb anyag, csak már nem éppen vegytiszta tűzszél...

Végezetül - szokás szerint - hadd adjak hangot a fölháborodásomnak, amiért az újra aktív Masterplannel közös "Masters Of Fire" turnét sem (!) sikerült elhozni Magyarországra! Mivel tudnak többet a jó tót atyafiak, a pozsonyi koncertszervezők?

Tartuffe

Címkék: lemezkritika