Dann Huff: When Words Aren't Enough (2025)
Kiadó:
Baked Alaska Records
Honlap:
dannhuff.bandcamp.com
A Giant idei lemezével kapcsolatban került Dann Huff újra a képbe nálam. Akkor úgy fogalmaztam: "A White Heart nevű keresztény hard rock csapatból pufihajú dallamrockra váltó Huff testvérek (Dann és David) többet érdemeltek volna, de a grunge a '90-es évek elején rajtuk is úthengerként gázolt át. Így tört derékbe egy ígéretes karrier, amibe szokás szerint a méltatlanul földbe áll(ítot)t hajbandák nagy doktora, Serafino Perugino lehelt új életet." A Giant Frontiers-es karrierje azonban már az énekes/gitáros/dalszerző, Dann Huff nélkül indult be, hiszen ő inkább visszaköltözött Nashville-be, hogy megbecsült szessönzenészként és rock/country producerként keresse meg a mindennapi betevőt.
Miközben Dann Huff soha nem szakadt el a zenétől, aktív részt nem vállalt a Giant újraalakulásában (na jó, egy-két dalban azért eleinte benne volt a keze), de saját lemezekkel sem bombázott minket. Egészen konkrétan egyetlen szólóalbuma sem jelent meg - egészen idáig. Állítólag a régi rajongók, a barátok, kollégák és nem utolsósorban a felesége győzte meg arról, hogy éppen ideje lenne egy saját szerzeményekkel teli lemezt megjelentetni.
Az időközben bongyolított hajú, bőrdzsekis rockerből vasalt inges, decens úriemberré vált Huff természetesen egyfajta zenei evolúción is átment, hiszen a "When Words Aren't Enough" nem hajmetál, de nem nem is AOR, hanem egy nyugis és teljes egészében instrumentális soft rock, blues, fusion dalcsokor. Aki tehát átütő, régi rockenergiákat, hatalmas tekeréseket, folyamatosan gurgulázó arpeggio-orgiát vár a lemeztől, keserűen csalódni fog. Ez az album nagyjából olyan, mintha Andy Timmons beszedett volna pár nyugtatót, vagy éppen magával ragadta volna egy hatalmas melankólia-örvény.
Mindazonáltal nagyon is muzikális az egész, ráadásul Huff nem felejtett el gitározni sem: elképesztő dallamérzékkel, kristálytiszta tónusokkal, a hangszer fölötti teljes uralommal kápráztat el még úgy is, hogy itt nincs nagy "tüzijáték", shredder villongás vagy pimasz rock n' roll attitűd.
Az idén május 30-án megjelent kb. 46 perces anyag lényegében magánúton, limitált példányszámban jelent meg, illetve digitálisan zsózsóért letölthető Dann Huff Bandcamp oldaláról, de például a szokásos zenei platformokról (pl. Spotify, Tidal, Apple Music) nem! Az is rendkívül bosszantó, hogy előzetesen nem jelent meg (sőt azóta sem került elő) semmilyen ízelítő a lemezről. A gyönge promóciót még úgy-ahogy megértem, de azért a rajongók és érdeklődők felé gesztusként legalább néhány rövid hangfájlt vagy egy YouTube klipet illett volna elérhetővé tenni. Mivel ilyesmi nincs, az olvasónak el kell hinnie nekem, hogy a lemez jó és megéri a pénzt. Ízelítőként pedig maximum egy angol nyelvű stúdióbeszélgetést tudok ide beilleszteni, amiben sok szó esik a szólóalbumról is.
Tartuffe