Az ABBA-mániákus Jansson papa gyermekei a méltán világhírű pop-kvartett fiútagjai után a Benny és Björn nevet kapták a keresztségben. Nagyjából ekkor dőlhetett el, hogy a srácok zenei nevelésében domináns szerepe lesz az ABBA-hagyaték ápolásának, azaz a dallamok feltétlen…

Elismerem, némileg szigorú voltam az új Pink Cream 69 lemez kárára, hiszen mindent összevetve egy színvonalas anyagot dorongoltam le a múltkor, hirtelen felindulásból. Mea Culpa, de a főbb meglátásaimat, miszerint az énekdallamokat leszámítva zeneileg nem kápráztattak el, most is…

Az előzetes nyilatkozatok, a lemezcím is azt sugallta, amire az eddig kisegítő szerepkörben dolgozó Uwe Rieitenauer gitáros teljes jogú taggá válásával, illetve a billentyűsök háttérbe szorításával számítani is lehetett. A krémek beszigorodnak. Lehet, az a baj, hogy előzetesen…

A zenekarral először a Shadowland album megjelenése idején (2002) találkoztam, de bármennyire is szerettem volna megkedvelni őket, néhány jobb pillanatot kivéve, nem találtam elég meggyőzőnek a bandát, annak ellenére, hogy érződött; amit csinálnak, abban benne vagyon a spiritusz,…

Lelövöm a poént. Ha Chity Somapalát (Avalon, Faro, Firewind, stb) annak idején nem lövik fenékbe sóspuskával, és nem érez legyűrhetetlen késztetést egy felénekelt lemez után mindenhonnan a távozásra, akkor a Silent Waters úgy ég bele az év végi húszas listám élbolyába már…

Vannak született vesztesek. Legyünk megengedőbbek, mondjuk azt inkább, hogy örök másodikok. A már öt sorlemezt és egy DVD-t is megjelentető MR abszolút ilyen, azzal a kiegészítéssel, hogy ők inkább harmadikok. Szerencsétlenségükre a megáradt, bősodrású német melodikus power…

A negyedik lemezét megjelentető Mind’s Eye Svédország elsőszámú progresszív rockzenekara. És ezúttal nem csak a kötelező kiadói lelkesedés dicséri túl a csapatot, a lemezen hallható zene alapján akár jogos is lehet a No1. státusz. (Skandináviára tekintettel, azért ezt…

Jómagam az instrumentális gitárzenékkel (is) táplálkozó, kihalástól veszélyeztetett faj, egyik utolsó, vadon élő példánya vagyok. Természetes környezetemben tartva még képes vagyok arra, hogy óriási távolságból is felfigyeljek egy új megjelenésre, azt kitartó…

Először azt gondoltam, hogy kislányom rossz szokásához híven, össze-vissza tekergette az erősítő gombjait, ezért felálltam a zenehallgató kanapéról, hogy a basszust a helyére visszaállítva mélyedjek el a hosszú szünet után reaktiválódott csapat új anyagában.Nagy…

1997 óta dolgozik szorgosan a Manitou, aminek meg is van az erdménye. Mára sikerült felküzdeni magukat a finn ötödosztály legígéretesebb csapatai közé… Hát kérem, ez van akkor, ha egy ország már akár az inkubátorban is lehetőséget biztosít a zenei tehetség…