Ha jól emlékszem, már tavaly is úgy éreztem (s ebben bevallom: évekkel megelőzött Túrisas kolléga), hogy az annak idején (nem mellesleg: indokoltan) 10-ről 15-re duzzasztott toplista kezd túl bő lenni, pontosabban lötyög a gatya a hard rock és heavy metal lesoványodott élbolyán. Ez az érzés most…
Amikor annak idején leadtam a listámat, a megjelenés napján leesett, hogy valamit nagyon el…szúrtam. A felhívást a kedvenc lemezek összeszedésére én automatikusan heavy metal albumokként értelmeztem, és annyira fókuszáltam a kemény rockra, hogy az egyik legnagyobb favoritomat, a "Misplaced…
Nincs értelme elkendőzni a nyilvánvalót. Lehet ugyan a szokott menekülőutakon kimagyarázni, hogy belül milyen fiatalnak érzem magam, de már ez sem igazán egyértelmű számomra. Amikor az éves toplista helyezettjei szinte csak a nagy öregek közül kerülnek ki, akkor valljunk színt bátran; magam is velük…
Ami általában véve a közhangulatot és az életminőséget illeti, csak egyetérteni tudok Garael kolléga évértékelő gondolataival. Ilyen egy pocsék, förtelmes, kriminális, silány, csapnivaló évet! Ki gondolta volna, hogy ilyesmit megérünk? Én igazából a fiatalokat, a gyerekeket és a tizenéveseket…
Ez az év a veszteségeké volt, mind egzisztenciális, mind a búcsúzás értelmében. Talán még soha nem hagyott el bennünket 365 nap alatt ennyi példakép, kedvenc, ikonikus alakja a rocknak és a metalnak: a koncertek hiányából eredő frusztrációt vélhetően el is fedte a gyász érzése, az alkotás korlátok…
Nos, ... emlékezetes egy év volt, nem elsősorban, de zenei szempontból is, természetesen. Mivel a zene alapjaiban határozza meg a mindennapjaim, így a nem feltétlen és közvetlen zenei tárgyú történésekben is sok a zene. 21 év után intettem búcsút a munkahelyemnek, hogy egy teljesen más irányba…
Sikeres évet zártunk: nem mintha olvasóink száma az egekbe szökkent volna – megmaradtunk az underground hivatástudattal teli mélyén, amihez mindenféle magyarázatot kreálunk saját magunk vigasztalására –, de ha ez jelent valamit, talán még sosem hirdette ízlésünk kifinomultságát a magyar heavy metal…
Mint a cinikus alteregómat, "Önző/Nagyképű Antalt" ábrázoló mellékelt kép is mutatja, ez az esztendő nem igazán mozgatta meg a fantáziámat. Szó szerint egy-két kivételtől eltekintve még a rajongva szeretett zenekarok és a várva-várt lemezek sem nyűgöztek le. Sajnos akadtak korábbi toplistások által…
Ez van… Hazudni meg minek? Milliószor elmondtuk, hogy azért jó ez a blog, mert gyakorlatilag magunknak írunk, tehát semmiféle megfelelési kényszer nem nyomaszt bennünket. Egyetlen "félnivalóm" Tartuffe megvetése, de ahhoz meg finoman szólva is szokva vagyok…
Tehát: az éves listám kialakulásának…
Ácsi! Ácsi! Ácsi! Lemaradt egy már megjelenésekor előre dobogosként ünnepelt kiadvány! Ez pedig nem más, mint az Orphaned Land: "Unsung Prophets & Dead Messiahs" című albuma! Nincs erre elfogadható magyarázat, két okból sem, egyrészt bőven volt időm fölkészülni a toplista összeállítására,…