Rockerblogger ismét útnak indult, ha lehet azt mondani, akkor egy borkedvelőnek, na jó, inkább borrajongónak kötelező programra: Tokaj, azon belül is Mád a magyar borkultúrát és külföldi megítélésünket is alapvetően befolyásoló tényező, szerintem ezt nem tagadja senki. Ahogy azt valaki ezen a hétvégén szintetizálta: szerencsések vagyunk, hogy a világ kevés, igazán különleges borvidéke közül kettő is Magyarországon található: Somlóról és Tokajról van szó, természetesen.

A péntek délután egy mádi-körös kóstoló köré szerveződött, ahol 14 borász mutatta be egy száraz és egy édes tételét. A Mádi Kör, Szepsy István vezetésével, az idők szavát felismerve egységes arculattal, közös marketinggel és egyfajta belső minőségbiztosítási rendszerrel, melyben termelési-feldolgozási alapszabályokat fektetnek le, próbálja meg a régiót egy újabb szintre emelni. Eddig sikeresen, és bár sokaknak nem tetszik az, hogy Mád Tokajon belül külön életet kezd élni, én azt vélem, ez a helyes irány és követendő példa a teljes borvidék, borrégió számára. Azt kell mondjam, a kör tagjainak zöme érti-érzi az új irányvonalat, a megváltozott követelményeket, a száraz vonal előretörését (az idők szavát, fellengzősen), talán ha három-négy olyan termelő van ebben az érdekszövetségben, aki némileg lemaradni látszik minőségben.

Igazi élmény olyan ikonok nedűit szürcsölgetni és velük elbeszélgetni, mint Szepsy István, Áts Károly, vagy Barta Károly. Rájuk nem is pazarolnám a bőrkeményedést okozó billentyűleütéseket, ők nyilvánvalóan hozták a kötelezőt. A Szent Tamás pincészetről is csak ismételni tudom a korábban leírtakat: talán ők a zászlóshajója ennek flottának, akik a legtermészetesebben képviselik a kör filozófiáját és tartják magasra annak zászlaját az új szelek útjába. Kiemelném inkább az Árvay család nagyon komoly, férfias terroir borait - igazi bor-gourmet csemegék ezek -, Orosz Gábor 2011-es Betsek furmintját, vagy Lenkey Géza Tíz Hordóját 2009-ből. Tetszett még a korábban Moon Valley néven futó Holdvölgy (sokkal jobb ez a név, valóban) 2007-es Meditation tétele is. Külön színfoltot képviselt Budaházi 2011-es Makoviczája, friss, fiatalos, gyümölcsös-szénsavas jellegével a komoly-komolykodó felhozatalban.

Egy 28 tételes mustra, visszakóstolásokkal (ráadásul itt-ott még egy harmadik fajta is előkerült...) azért nem kismiska (szerencsére a Zsálya bisztró jóvoltából némi harapnivaló is akadt), úgyhogy az est hátralévő része már öregurasan, kiülősen-beszélgetősen telt a főutca forgatagában néhány palack Szent Tamás és Szepsy furmint, valamint egy jó kis csapat társaságában. Hacsak a borsodi Dávid Getta világszínvonalú produkcióját nem számítjuk be további kuriózumként, amit az ablakunk alatt prezentált hajnali ötig. A szállásunkon ugyanis elfelejtettek szólni, hogy diszkó-mulatság lesz aznap este a "bálteremben". Nem mondom, volt némi bája a helyi folklórban való megmártózásnak is, de ha előre tudom, akkor azért nem iparkodom annyira vissza a motelba.

Folytatása következik.

Kotta