Talán az elsők között adunk hírt Király István elkészült videoklipjéről. Azt gondolom, hogy minden további elemzés (ezt már megtettem egyébként a lemez kapcsán, konkrétan erre a dalra vonatkozóan is) felesleges. Akinek füle van, hallja meg, akinek nincs, sajnáljuk, viszont szar lehet nekik...
Még annyit talán, hogy az a világ, ahol flórtamás folyik a csapból, Pitta pedig szinte teljes mellőzöttségben alkot, nagyon megérett a pusztulásra....
Nagy történések lesznek hamarosan a Tirana Rockers háza táján. Amennyit a facebook posztokból kiderítettem, úgy tűnik, hogy egymásnak adjátok a kilincset Szolnokon, a Denevér stúdióban. Ki nem tette még tiszteletét Töfinél a bandából?
D-khan: Hmmm...:-)). hogy mennyire nagyok a "történések" vagy, hogy mi számít, egyáltalán történésnek azt nem tudom… Ámbár ha csak azt elmúlt három hónapot nézem vissza, valóban voltak történések, pedig sajnos az ég egy adta világon pont semmit nem csinált a zenekar. Szolnokon Retek (Rátkai Miklós) feldobolta a lemez összes dob részét, ahogy hallottam, profi módon. Ő július 7-én készült el.
Ugyancsak a Denevér stúdióban gitározta fel a saját részét Matt (Nagy Máté) néhány nappal ezelőtt, és ha jól értesültem, Mikky Slade (Ábel Miklós) is ott veszi majd fel a maga dolgait, mintegy feltéve a koronát önmagára :-) és az egész lemezanyagra. Mikkyvel sokat vitatkoztam és harcoltam eddig is és ezután is fogunk, de el kell mondjam így nyilvánosan, hogy nagyon tisztelem őt. Találkozni nem találkozom velük, igaz Retekkel összefutottunk Töfinél mielőtt a kiskunhalasi Bendegúz Stúdióba mentünk volna Gubival (Gubás Tibor) feltenni a basszus sávot és az éneket illetve vokálokat.
Tehát Gubi és én még nem fogtuk meg a Denevér stúdió kilincsét, eleddig a stúdió előteréig jutottunk el. Mivel Retek nyitott ajtót nekünk, illedelmesen előreengedett Gubit meg engem és gyorsan bement egy másik ajtón, hogy kihozza a mankósávot tartalmazó DVD-t… Úgyhogy ennyi volt a Denevér látogatás kettőnk részéről, és így nem érintettük még a kilincset sem. Még Töfivel sem találkoztunk, annyira siettünk. Mi egy rekord poharazás után kánya vágtában húztunk is Kiskunhalasra.
Mennyit lehet tudni a lemezről? Gondolom idén még napvilágot fog látni. A menedzsment mennyire elégedett az eddigi eredményekkel?
D-khan: A lemezfelvétel halad, egyedül én vagyok amatőr szinten, mindenféle ének illetve legfőképpen basszusgitározási tudomány nélkül :-), de mivel négy emberke e bandában profi, legfeljebb majd feljátsszák a basszust helyettem, ha nem lesz jó:-). Azt elárulhatom, hogy Gubi atombrutál formában volt a felénekléskor és nagyon oda fog csapni. De az alapján, amit hallottam Máté felvételeiből, no, ott is lesz fejkapkodás a közönség, de leginkább a szakma soraiban is. Retek, mint mondtam, pontos, mint egy svájci óra, Mikky tudom, hogy mindent megtesz és jómagam sikerült elcsípnem egy szuper hangszínt végre, legalább ehhez értek én is:-). Olyan lesz a "régi-új" Tirana Rockers "Sex Dealer" korong, hogy az azt hiszem kül- és belföldön letépi a fejeket. Ezért dolgozunk most, hogy nyomot hagyjunk, mint egy Predator.
Amint kész, megy minden a managementnek, megcsinálják nekünk a borítót… Megnézzük a szerződést… És nem titok hogy még idén az egész világon (world-wide) meg is jelenünk. A management–tel beszéltem már, hogy hol tartunk. Ennyi történt. Más eredményt meg még nem tudunk felmutatni, hiszen február óta egyetlen próbánk volt, az meg ugye szóra sem érdemes. Mi egy ilyen "vagyunk is meg nem is" banda vagyunk… :-), bár ha jól belegondolok, inkább ez legyünk, mint babletykóért fellépő "1000 bulink volt az idén és ez jól néz ki a weboldalunkon" zenekar.
Szervezés alatt az őszi turné is. Az már nem titok, hogy a norvég Thunderbolt-tal fogjátok járni Europát és Magyarországot. A pontos helyszínek és időpontok mikor lesznek publikusak? A visszajelzésekből már úgy tűnik, hogy mindenki tűkön ül :)
D-khan: Mindenki fakír ebben az országban? Hahaha… vagy nincs elég szék, hogy tűkön ülnek? Hahaha. Nem titok, a norvég srácokkal közösen leszünk turnéban, mi leszünk a supportjuk és már az sem titok, hogy a Crossholder zenekar jön velünk a szegedi helyszíntől a turné utolsó állomásaira mint elő-elő zenekar. Hozzáteszem, NEM KÉRÜNK TŐLÜK PÉNZT ÉS A BUSZ KÖLTSÉGEIBE SEM KELL BELESZÁLLNIUK! Ez az én személyes segítségem e kiváló bandának és legfőképpen egy baráti gesztus cimborám, a banda basszusgitárosa/vezetője Gondosch "Güzü" János felé, aki talán az egyetlen ebben az "operett országban" aki zenésznek tart engem. Hahaha.
A pontos helyszínek és időpontok hamarosan napvilágot látnak nem az én posztom és nem is akarok semmit kibeszélni a manager engedélye nélkül. A zenekar tagjai is sokszor rágták már a lelkemet, de még nekik sem árulhatok el mindent, noha sok dologról természetesen már tudnak. Egy biztos, az utolsó októberi napjainkat tudom:
2011-10-14 Crazy Mama, Budapest 2011-10-15 Rocktar, Kiskunfelegyhaza 2011-10-16 Garabonciás, Szeged 2011-10-19 Oldies Pub, Sibiu, ROMÁNIA 2011-10-20 Thunder Rock Club, Odorheiu, ROMÁNIA 2011-10-21 (TBA), HORVÁTORSZÁG 2011-10-22 Zeljeznicar, Zagreb, HORVÁTORSZÁG
A Tirana Rockers jelenleg nem koncertezik, viszont a zenekar tagjai más bandákban is muzsikálnak. Erről a múltkor nem beszéltünk. D-khan: Én abban hiszek, hogy csak egy zenekar és semmi más. Nekem nincs más zenekarom, és nem azért, mert egy ilyen "80 éves idióta amatőrt" nem hívtak/hívnak. Ezt a 80 éves idiótát nemrég egy "világhírű" :)) magyar zenész írta nekem ki nyilvánosan a Facebookra és megtetszett a jelző, hiszen az illető, bár fiatalabb sokkal nálam, külsőleg lepusztultabb :)), az amatőr szót meg szinte naponta megkapom ettől-attól. Az is vidít egy picit és tetszik is még egy darabig, hahaha…, de csak egy darabig.
Retek és D-Khan még egy tehetségkutatón való zsűrizést is bevállalt őszre. Nem tudtatok ellen állni a felkérésnek, ugye? :) Honnan van még erre is energiátok?
D-khan: Egy tehetségkutatón, ahol a Judas Beast-el szerepeltünk sok évvel ezelőtt, a hazai zsűriben "tribute krémek" voltak… Le is aláztak engem is, meg a bandát is. Kicsit később K.K. Downing elismert minket, meg Scott is, meg Halford is, meg az egész Judas Priest, meg a Halford band tagjai is, ráadásul nyilvánosan. Szóval, gondoltam, én viszont tudnék pártatlan és főleg megvásárolhatatlan zsűri tag lenni. Ezért vállaltam, el semmi másért, pedig turnén leszünk. Energiailag meg egy atomerőmű van bennem, semmi gond. Nem utolsó sorban gondolnom kell a jövőmre is. Fúrnak és faragnak hazánk "tisztességes" muzsikusai közül jó páran, így hiába vagyok a mostani Tirana Rockers alapítója, hiába vagyok én a zenekarvezető/basszusgitáros, a hiénák itt állnak a hátam mögött és karmaiktól a pólóm is szétszakadt. Gondoltam, hátha találok jó zenekart, és ha már nem leszek "tiranás - ne adj' Isten! -, majd visszamegyek tribute énekesnek, Hahaha. Persze sokat kell egyeseknek fúrniuk ehhez, no meg sok szart kell még tenni ellenem, mire én elhagyom a bandámat, de azért fő az előrelátás… No meg aki a helyemre pályázik, hadd kapjon már esélyt, hogy azért még többet harcoljon a posztért, és ne csak úgy az ölébe hulljon minden! Nincs igazam?
D-Khanban tisztelhetjük az első zenészt, aki tribute zenekart hozott létre Magyarországon. Retek most is tribute zenekarban nyomja. Mennyire fogjátok szigorúan értékelni a produkciókat? (Csak el ne riasszátok a jelentkezőket:))
D-khan: Óóóó... 1979! Tényleg rég volt. Nem leszek szigorú, inkább ahogy tőlem megszokott: őszinte. Ha valami jó, az sem érdekel, hogy a többi zsűri tag lepontozza, én ki fogok állni a jók mellett. Egyébként ha tribute, akkor azért annyit üzenek a jelentkezőknek, hogy a tribute meg a cover banda között van egy hangyafütyinyi különbség, és én mint 1979-es tribute zenész elvárom, hogy a bandák tudják mi a különbség a kettő között. Nagyon kíváncsi vagyok már most a felhozatalra, mert rengeteg ügyes zenészt nevelt ki ez az ország.
Visszatérve a lemezre. A kiadóról lehet már tudni valamit? Vagy ez még "top secret"?
D-khan: Természetesen "top Secret", hahaha. Minden ki fog derülni a maga idejében. Egy biztos, nem Magyarországon lesz kiadva, nem újságmellékletben, nem szerzői kiadás lesz, és a Világ minden országában elérhető lesz a Tirana Rockers "Sex Dealer" albuma.
Ezt már a múltkor is akartam kérdezni: miért nincs honlapja a zenekarnak?
Én úgy gondolom, hogy egy zenekar, amei igazából semmit nem csinált egy februári 9 napos kelet európai turné óta, nem is igényel különösebb reklámot. Így honlapot sem. Vagy azt tudnánk reklámozni, hogy a tagok adott bandái hol koncerteznek éppen… Az meg nem Tirana hír, vagy kiírhatnánk naponta: "bocsi, ma sem csináltunk semmit", hahaha. Ez mondjuk tökéletesen fedné a valóságot, de erre meg senki nem kíváncsi. A lemezmegjelenéssel egy időben lesz oldalunk, és szinte biztos, hogy a Sabatonnal is dolgozó Jobert Mello brazil haverom lesz a grafikusunk/tervezőnk, meg az oldal góréja is.
Búcsúként hadd osszak meg valamit (egy kedvencet) mindenkivel. Örökös tagunk, valamint a Tirana Rockers alapítójának Daczi Zsolt "Bende" gitárművész egyik munkája ez. Emlékezzünk rá, hiszen nélküle nincs Tirana Rockers!
A mátészalkai gitáros vezette G-Jam Project "Sides Of The Soul" címmel megjelent új lemeze levert lábról bennünket, pedig van fülünk az igényes gitárzenéhez. És ha egyébként megfellebbezhetetlen értékítéletünkben mégsem bízna valaki, tegyen csak egy röpke guglis próbát. Ha elmarasztaló kritikát talál a neten , vendégünk egy sörre. Pitta pedig nemcsak remek dalszerző és nagy tudású gitáros, de egy kellemes, szimpatikus, szerény ember is.
Ha a blogunktól eltekintünk, mondván elfogultak vagyunk (pedig nem), akkor is tudunk bőven érvet amellett felhozni (pl. Hard Rock Magazin, Riff.hu), hogy új lemezed minőségi munka, ami ráadásul könnyen utat talál a zenehallgatókhoz. Márpedig az instrumentális gitármuzsika nem éppen a legjobb választás, ha pl. "A hónap lemeze" elismerést akarja valaki bezsebelni, ráadásul nemzetközi mezőnyben. Nektek mégis sikerült….
Az igazság az, hogy ezen mi is meglepődtünk, nem gondoltuk, hogy ennyire elnyeri a kritikusok tetszését. Éreztük, hogy talán erősebb az első lemeznél, de azért abból levezethető, annak mintegy folyománya, a párhuzam több vonalon is érezhető. Az feltétlen örömmel tölt el, hogy szinte első hallásra barátságos a lemez, még egy laikus számára is. Ez mindenképpen siker, a fő cél is ez volt.
Éreztek-e nagyobb érdeklődést az első lemezhez képest?
Akik az első lemezt megvásárolták, vagy megkapták, szinte mindenki rendelkezik már a másodikkal. Az eladások ugye csakis interneten történnek, ennek ellenére meg vagyok elégedve az eladott példányszámmal, annak ellenére, hogy már torrent oldalakról is letölthető, ami valójában nem zavar. Eleve nem a súlyos bevételek miatt készült az anyag, még valamiféle elismerésnek is felfoghatjuk, hogy felkerültek a dalok az illegális oldalakra:) Kérdésedre válaszolva, érezhetően nagyobb az érdeklődés.
Mennyire vagy személyesen elégedett a végeredménnyel? Játsszunk el a gondolattal: ha korlátlan lehetőségeid lettek volna, mennyiben lenne más, vagy több a "Sides Of The Soul"?
Ha egy tízes skálán kellene értékelni, 7 pontra tenném a saját elégedettségemet. Ahogyan a kérdésben is benne van, igen korlátozottak voltak a lehetőségeink, személy szerint a saját időm pedig gyakorlatilag a nullával volt egyenértékű.
Nagyon nehéz úgy felkészülni, annak tudatában, hogy meghatározott időn belül kell felvenned az egész albumot. Nekem különösen nehéz dolgom volt, hisz a dob alapoktól a bőgőn és ritmusgitáron át a billentyűs hangszerekig, mindenre oda kellett figyelnem, hisz a dalokat amellett, hogy megírtam, még plusz hangszerelnem is kellett. Nos, ez elég tetemes időt vett el, gyakorlatilag a szólóhangszerre egy napom maradt, hogy kidolgozzam valamelyest és feljátsszam, néhány helyen elég improvizatív lett. Ha nem is korlátlan, de valamivel több időm lett volna, biztosan lenne, amit másképp csinálnék, de így sem vagyok elégedetlen a tartalommal.
Hogyan születik egy G-Jam nóta?
Első lépésként a telefonomra dúdolom fel, ha eszembe jut valami, akár éjszaka is képes vagyok ezért felkelni, sokan néztek már hülyének étteremben vagy az utcán sétálva... Aztán ezt szépen "kiszínezem" és így tálalom a zenekar elé, akik, mint természetes szűrők eldöntik, hogy életképes-e vagy sem. Gyakorlatilag majdnem az összes dal így készült.
Melyek a legfrissebb történések körülöttetek?
A koncertek mellett most készül el első videóklippünk, mely egy promó klip lesz, és ha minden igaz, hamarosan készül a második is, amit egy picit viccesebbre szeretnénk csinálni. Közben szépen lassan készítem a harmadik nagylemez anyagát is, bár még képlékeny, hogy folytatom ezt a vonalat, vagy valami újjal próbálkozom. Figyeled-e a mai zenéket, gitárosokat vagy Te is megélsz már a "nagy öregek" hagyatékából?
Lehet, hogy szégyen, de nem igazán követem a mai pop-rock kultúrát, ha igen, akkor is csak a kedvenceim ténykedését.
Mátészalkán élsz, ahonnan hátrányból indulsz a fővárosi kollegákhoz képest. Miben lehet ezt érezni leginkább a muzsikus hétköznapokban?
A távolság érezhetően hátrány, ez biztos. Főleg a koncertek szervezésénél jelentkezik, ugye senki sem szeret plusz 600 km útiköltséget kifizetni, így a hétköznapi "forgásból" mindenképpen kimaradunk. Szakmailag nem hiszem, hogy hátrányt jelentene, a zenészekkel így is tartjuk a kontaktot.
Bár a TV-t nézve, rádiót hallgatva ez szinte hihetetlen, de tény, rengeteg fiatalt rabul ejt a hangszer és az élő zene varázsa. Te milyen tanácsot adnál nekik?
Nem hiszem, hogy tisztem lenne tanácsokat osztogatni, szerintem nem vagyok olyan szinten és helyzetben. Ám ha úgy szólna a kérdés, hogy mi lenne, ha egy családtagom kérne tanácsot, akkor azt mondanám, hogy az alkotásnál és a megvalósításánál nincs szebb dolog. Ha ezt még díjazzák is, az csak hab a tortán.
Kíváncsi lennék a véleményed szerinti 5 legmeghatározóbb gitárosra, illetve lemezre, amelyek leginkább inspiráltak téged.
Hűűű, ez nehéz kérdés, leginkább a gitárosok, ugye. Az biztos, hogy a "nagy öregek" biztosan hatással voltak rám (Gary Moore, Santana). Az újkori zsenik közül pedig szinte kivétel nélkül mindenkit meghallgatok, talán Kotzen bácsi áll a legközelebb hozzám.
A lemezekkel már könnyebb dolgom van, ha ötöt kell mondanom ezek mindenképpen:
1. Extreme: Three Sides To Every Story 2. Greg Howe: Parallax 3. Richie Kotzen: Mother Head’s Family Reunion 4. Lee Ritenour: Rit’s House 5. Mr.Big: Lean Into It
Ha a svéd illetőségű "hindu autószerelőkre" (ld. Karmakanic) terelődik a szó, sosem árultam zsákbamacskát: az utóbbi idők egyik legmeghatározóbb zenei élménye volt számomra, amikor a 2004-es "Wheel Of Life" szuper-hiper-mega-túrbó zseniális lemezükkel megismertem őket. A 2008-as sorlemezük már ezen az oldalon is kapott recenziót; azt is halálra dicsértem (itt), jóllehet kevésbé tetszett az előzőnél. Most abban a szerencsés – hogy ne mondjam: istenáldotta – helyzetben vagyok, hogy újra egy etalon értékű Karmakanic albumot értékelhetek ki a "nagy" nyilvánosság előtt.
A zenekar fölállásában annyi változás történt, hogy Csörsz "Mikutyánkkölyke" Zoli helyett Marcus Liliequist, a Flower Kings ütőse dobol – megjegyzem: nem kevesebb kompetenciával. Lalle Larsson billentyűs zseni mellé pedig – nyilván nem ugyanazon okból, amiért az Omega koncerteken Gömörynek kell kisegítenie Benkő Lacit – beugrott egy Nils Erikson nevű arc, aki – ha már itt van – énekel is kicsit. Megint nem azért, mert Göran Edman hangszálai szeretnek el-Kóbor-olni. :)
Zeneileg a személyi változások nem okoztak különösebb fölbolydulást, hiszen a zenei agytröszt, Jonas Reingold (Flower Kings, Agents Of Mercy, Time Requiem, The Tangent) maradt, aki (értsd: páratlan muzsikus, kivételesen tehetséges dalszerző). Ezúttal mintha Krister Jonsson gitárja kicsit karcosabban, rockosabban szólna (na, nem panaszból mondom!), és most különösen fölerősödött a 70-es évek brit progresszív rock bandáinak befolyása. A lemezt indító "1969" konkrétan olyan, mint egy fölturbósított Yes opusz a klasszikus korszakból. Ha valakinek nem jött be az új Yes album, forduljon bizalommal Reingold mesterhez…
Ha pisztolyt szegeznek is a fejemhez (jelenlegi állomáshelyemen nem is annyira elképzelhetetlen a dolog), akkor sem tudnám megmondani, melyik dal a kedvencem. Az "1969", a "There's Nothing Wrong With The World" (ezzel az Aerosmith erősen vitatkozna) és a hátborzongatóan gyönyörű, melankolikus "When Fear Came To Town" indulnának a legjobb eséllyel.
Létezik ugyan egy koncert album, amit a keleti filozófia iránt fogékony autószerelők az Agents Of Mercy-vel közösen jelentettek meg (The Power Of Two, 2010, Reingold Records), de ez csak féllemeznyi anyag, ami nem pótolhatja azt a hátborzongató élményt, amit egy Karmakanic koncert audiovizuális élménye jelent(het). Tartok tőle, hogy sohasem fogom megtudni, pedig a fél karomat odaadnám… Jó, azt nem, de képes lennék komoly anyagi áldozatokra.
Miért van az, hogy mikor én megyek a Pannóniára, mindig hideg van. Rendezzék bármikor. Hideg van. És esik is. Ez már évek óta így megy. Na jó, tegnap otthon hagytam a bőrkabátot, amit aztán este már nagyon bántam. VIP bejárat, de jó nekem :) Mert nem csak megfázni megyek le minden évben, hanem dolgozni is. Parkolás a nagyszínpad mögött, de gyorsan ám, mert éppen érkeznek azok a kisbuszok, amik a Twisted Sister cuccát hozzák. Meg a Twisted Sistert.
A parkolás megvolt, nézzük, mi folyik a nagyszínpadon. Feró és a Beatrice. Előttük kb. 400 ember. Néhány nyakában stílusosan babos kendő. Mindenféle korosztály, különböző alkoholos befolyásoltsági szinttel. De egy közös mindegyikben: isszák Feró szavait. A több száz ember egyszerre lélegzik, egyszerre tapsol és hullámzik. De nem is vártam mást. Feró örök és hiteles. Nincsenek sztárallűrök, csak áll a színpadon és teszi a dolgát. Én is csak állok és nézem a tomboló tömeget. Szakmai ártalom, hogy másként nézek egy koncertet, mint mások. Talán éppen azért tűnt fel, hogy Magasházy Viktor milyen iszonyat tehetséges gitáros. Miután megkeresem a leesett államat, megfogalmazódik a szó a fejemben: respect... 8 óra munka, Nagyvárosi farkas, Katicabogárka, és többiek. Letudva. Örökzöld. De tényleg.
Lassan továbbállok, mert dolog van. Merre van a metal sátor? Az a metal sátor, amiben ma este többek között a Tirpunk is fellép. Közben elhaladok a Maláta Bár mellett, ahol épp a Mocsok 1 kölyök zenél. Nem állok meg. Nem az én zeném.
Metal sátor megtalálva, zenekar beengedve. Távolban meghallom Pataki Attila hangját. A következő örökzöld a nagyszínpadon. Az vesse rám az első követ, akinek nem volt meghatározó az Edda zenéje a nyolcvanas években. Na, jó, szűkítsük a kört: azokra, akik már éltek akkor. Na, ugye? Az volt.
Kölyköd voltam, Edda blues, ami ma este még bluesosabbra sikerült, mint amennyire kellett volna; Hűtlen és végül a Kör. Na, azt már én is éneklem. A többi kb. 500 emberrel együtt. Az Eddát lehet fikázni, le lehet írni, lehet azt is mondani, hogy Alapi gitárszólói valahogy hosszabbak, mint amennyit a szám valóban elbírna, de mikor ott állsz a tömegben és szól a Kör, Te is énekled. Nincs mese. Egy profi tudja, hogy mennyi ideje van a színpadon. Attila profi. Tudja. Egy kis politika a végére, majd meghajlás. Valamit a végén még a tömeg közé dobál. Messze állok. Nem látom és nem is érem el.
Vissza metal sátorba, ahol már javában a Tirpunk zenél. Nincs sok idejük, mert fél 9-kor mindenki a nagyszínpad felé veszi majd az útján, de a srácok nagyon jók. Ránézésre legalább még 100 ember gondolja ugyanezt. Na, menjünk, nézzük az amerikai zenekart! Ha azt mondom, hogy még most sem hiszem el, hogy láttam őket, elhiszitek? El. Tudom. A fél kilences kezdéshez képest apró csúszás, de így legalább van ideje mindenkinek a színpad elé érni.
Egyre nagyobb a tömeg. Dobos már a dob mögött, jön a basszeros, a gitárososok, aztán hosszú kabátjában és hozzáillő hosszú hajával Dee is megérkezik. Hatalmas ováció kíséretében természetesen. 35 éve a színpadon. Egyszerűen elképesztő! Az első pár percben próbálok nem sokkot kapni. Nézem a kivetítőt, olyan, mintha tévében nézném. De nem! Hiszen ott vannak a színpadon! Dee pár kedves szóval köszönti a tömeget. Azért biztos, ami biztos, megkérdezi, hogy beszélünk-e angolul :) Aztán belecsapnak az első nótába.
Hogy van az a feltehetőleg magyar mondás, hogy ha elmúltál 40 és úgy kelsz fel, hogy nem fáj semmid, akkor meghaltál. A fenéket! Itt ez az 56 éves amerikai pasi, aki huszonéveseket megszégyenítő tempóban és kondícióban, no meg lelkesedéssel csinálja a show-t a színpadon! Ja, és még jól is. Lenyűgöző! Azt érzem, hogy nekem/nekünk csinálja. Szórakoztatni akar és sikerül is neki. Átrepülte az óceánt, eljön egy magyarországi fesztivál, számára pöttöm színpadára, és akár meghal azért, hogy szórakoztasson. Más világ. Ez a showbiznisz!
Aranyos momentum, mikor Jay Jay French lefényképezi a tömeget. Az albumba, mondja. Lehidalok. Érezhető, hogy bár tetszik a zene a tömegnek, nem napi szinten hallgatjuk a Twisted Sistert. Ők is érzik. Mi a megoldás?
We're Not Gonna Take It!!!!
Valószínűleg egy átlagos Fradi-MTK örökrangadón nincs ilyen ováció, mint mikor az első taktusokat meghallja a tömeg. Erre várt az a pár ezer ember, ebben a dög hidegben. Dee is érzi, hogy most megfogott minket. Totális ováció! Mindenki otthon érzi magát. Mi is és ők is. Ha másért nem, már ezért megérte. De miket beszélek. Megérte! Minden szempontból. Ott lenni, állni a tömegben, átvenni a ritmust és látni a Twisted Sistert, aki a Wikipédia szerint egy glam metal banda és 1972-ben alakult New Yorkban. Legismertebb slágerük a "We're Not Gonna Take It", amit tegnap este többedmagammal, Magyarországon, Várpalotán, a Pannónia fesztiválon együtt énekelhettem velük.
Kaptam egy meghívót a Blues Trappers zenekartól. 2011. szeptember 7-én este a Millenaris Fogadóban bemutatják a Street Meeting című 76 perces dokumentumfilmjüket.
Tavaly februárban készítettem egy interjút a srácokkal, és már akkor sem értettem (bár akkor nem voltam ennyire ráizgulva erre a tribute-témára mint most), hogy a bánatba jut valakinek eszébe Blues Brothers tribute zenekart alapítani.
Nem követtem nyomon utána a zenekar sorsát, de azt a honlapjukon látom, hogy tavaly rendesen belehúztak. Év elején és év végén klubozás, nyáron pedig ment ez a Street Meeting cucc.
Megpróbáltam megguglizni ezt a dolgot, de teljes a hírzárlat. A youtube-n találtam jó néhány videót, interjúkat, koncertfelvételeket, de még most sem értem, hogy VALÓJÁBAN mit is takar ez a Street Meeting dolog. Egy dolgot tehetek csak. Elmegyek szeptember 7-én a Millenáris fogadóba és megnézem ezt a híres-neves dokumentumfilmet.
2011. október 15-én a maglódi Sport Pub és a Rockműhely megrendezi a "Tribute Show Hungary" elnevezésű tehetségkutató showját!
Ha be szeretnétek bizonyítani, hogy Ti vagytok a legjobb Guns n’ Roses, AC/DC, Iron Maiden, Metallica vagy Judas Priest tribute - de estig sorolhatnám azokat a csapatokat, amelyek mindenképp tiszteletet érdemelnek - szóval, ha Ti vagytok a legjobb tribute zenekar Magyarországon, jelentkezzetek! Ha csak egy jót akartok bulizni, akkor is!
A rendezvényt rögzíti a Rock TV, szóval tessék jó képet vágni hozzá!
A zsűri:
Csákvári László - Room Service (Bryan Adams tribute), Kalapács és az Akusztika Bártfay László - Judas Beast, Tirana Rockers Ratkai "Retek" Miklós - AC/BC, Moorders (Gary Moore Tribute), Tirana Rockers Kánya Ferenc - Rockműhely, Vaskarc.hu, HammerWorld
A nyeremények:
Fellépési lehetőség a maglódi Sport Pubban Fellépési lehetőség az Iron Maidnem zenekar előtt Interjú a Rádió 17 hullámhosszán Interjú a Rock TV, Tisztelet a Rocknak című műsorában "Magyarország legjobb tribute zenekara" cím, melyet a győztes 1 évig viselhet
Különböző tárgynyeremények, támogatóink felajánlásával.
Nevezési díj nincs!
A jelentkezéseket ide várjuk: tributeshowhungary@gmail.com A jelentkezéshez csatoljátok: weboldal címe, (lehetőség szerint) youtube link, egy fotó és egy választott dal.
A Depeche Mode, a Guns 'N Roses és a Europe után egy Metallica akadt a horgomra:) Fábri László, aki az Alcoholica zenekar részéről a kérdésekre válaszolt, azt javasolta, hogy menjek el egy jó kis tribute koncertre, hogy megtapasztaljam, mi a különbség a tribute, a feldolgozás, és a bulizenekarok között. Erre is sort kerítek nemsokára, de addig is nézzük a kérdésekre adott válaszokat. Mert azért lássuk be, ez nem egy olyan "igazi" interjú, ahhoz lehet, hogy előbb tényleg élőben kellene látnom a srácokat! Vigyázat! Hamarosan levonom a konzekvenciákat :)
Mikor alakult a zenekar?
2003-ban alakultunk.
A zenekar megalapításánál mennyire játszott szerepet a névadó zenekar aktuális népszerűsége illetve a saját rajongásotok a zenekar iránt?
Én nem vagyok alapító tag, de valószínűleg szerepet játszott. Azért gondolom, mert én például szeretem Michael Schenkert és az UFO zenekart is, de nem hiszem, hogy érdekelne valakit egy ilyen tribute zenekar. Így fellépni sem nagyon tudnánk vele, akkor meg mi értelme lenne megalapítani?
Van-e másik zenekarotok / zenekaraitok, amelyben saját nótákkal nyomultok?
Az Alcoholica tagjai közül van, akinek van saját zenét játszó zenekara. Pl. a Stress zenekar.
Havonta hány fellépésetek van? Mekkora az érdeklődés a zenekarra?
Ez attól függ. Átlagban havonta 1-2 bulink van, amire 50-100 rocker szokott eljönni.
Van tudomásotok más Metallica tribute-ról Magyarországon?
Szinte az összes magyarországi Metallica tribute zenekart személyesen is ismerjük. De nagyjából képben vagyunk a külföldi Metallica tribute zenekarokkal kapcsolatban is. Ezen kívül a jelentősebb magyar tribute zenekarokat is ismerjük – általában személyesen.
Ebből a formációból tudtok anyagilag profitálni?
Általában igen, de nem ebből élünk.
Mit gondoltok? Miért alakul mostanában ennyi tribute zenekar?
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy sok zenekar alakul mostanában, akik tribute zenekarnak nevezik magukat, de semmi közük hozzá. Szerintem kevés színvonalas tribute zenekar van Magyarországon, mert nehéz jól csinálni. A sok gagyi miatt általában le is nézik a tribute zenekarokat. Pedig inkább csak jót kéne bulizni a színvonalas tribute bandákra párszáz forintos jegyért, mint éveket várni az eredeti bandára, aztán meg sírni, hogy drága rá a 10-20 ezer forint…
Én nem alapítottam még tribute zenekart, de szerintem az benne a vonzó, hogy az ember szívesen bújik a nagy példaképének a bőrébe. Amikor az Alcoholicából évekkel ezelőtt megkerestek, én azért csatlakoztam, mert a saját zenét játszó bandám nem volt túl aktív az énekes betegsége miatt, viszont imádom a Metallicát. És azért játszom Metallica tribute zenekarban, hogy átmentsem a jelenbe azt a darabka múltat, amit annyira szerettem.
Hol léptek fel legközelebb?
2011. július 23., Dunakiliti Motoros találkozó. De az idei nyár elég jónak tűnik, mert sok fesztiválon fogunk játszani. Budapesten általában a Vadvirágban szoktunk zúzni. Gyere el valamelyik bulinkra, ha bírsz, ha mersz, ha tudsz!
1961-ben még nem éltem. Sőt! Még csak kósza gondolat sem voltam. Bár az évtized végére azért sikerült magam rászabadítani a világra, de mire olyan korba kerültem volna, hogy felfedezhessem, az Ifiparkot bezárták. Élt 20 évet. De milyen 20 évet! Nebuló, Bergendy, Radics Béla, Gemini, Hungária, Kex, Illés, Omega, Mini, és még sorolhatnám.
Nektek mondanak még valamit ezek a nevek? Nektek, akik ma zenét hallgattok? Talán szüleitek, nagyszüleitek elbeszéléseiből ismerősek lehetnek ezek a zenekarok. Valószínűleg nem arról meséltek, hogy az akkori pártállam, mint jó "szülő" hogyan próbálta az embereket a marxista-leninista-kommunista-szocialista és ki tudja még milyen eszmék szerint "nevelni", hanem arról, hogy volt egy hely, ahova családok, fiatalok és idősebbek mehettek szórakozni. SZÓRAKOZNI. Mennyivel másabb ma ennek a szónak a jelentése…
Sajnálom, hogy a 60-as évek kimaradtak az életemből. Örök renitensként igazán ki tudtam volna magam élni. Bár ezt teszem ma is, nem hiszem, hogy össze lehet hasonlítani azt az érzést, mikor rendszeresen áthágom a sebességhatárokat azzal, mikor megtagadok olyan viselkedési normákat, amiket egy diktatórikus alapokon nyugvó rendszer akar rám erőltetni.
Az Ifiparkról született könyv, musical és tucatnyi írás. Az egyik közösségi portálon több mint 5000 tagot számláló csoportra bukkanhatunk. Nagy kultusza van még most is, több mint 20 évvel a bezárása után. Elolvashatok mindent róla, de soha sem fogom tudni az ÉRZÉST a magamévá tenni.
2011. augusztus 23-án a PeCsa caféba hívnak minket. A rendezvény címe: Volt egyszer egy Ifipark. Emlékezésre hívnak mindenkit, aki még emlékszik, és mindenkit, aki többet akar tudni arról, milyen is volt a Budai Ifjúsági Park.
...És már itt is a következő. Eger. Kivételesen nagyon korai indulás. Tokos Zolinak, a SID járgány sofőrjének dolga van még az Arénában. Megyek vele, még nem voltam ott.
Óhhh! Szemem behunyom és látom a SID zenekart a színpadon. Látom a sok rajongót, szívemet elönti a meleg. Jani szerint az a 10 év hamar el fog repülni :) Van még egyáltalán 10 évünk…? Back to the present. Végre indulás. Főhős gyors begyűjtése, majd irány Eger.
Nincs közel. A vidék sosincs közel. Én mégis élvezem az utazást. Fejemben gondolatok keringenek több napos vidéki turnékról és külhoni látogatásokról. Szalámis szendvics maradék és üres flakonok a kocsiban, mosakodás és fogmosás a benzinkúton, rajongó tömegek a célállomáson. Hány éves vagy királylány? :)
Eger. Szép város. Sok-sok fiatallal. Ezeknek senki sem mondta még meg, hogy a ferdén hordott baseballsapka a hatalmas pulóverrel és az alsónadrágkilógós, bő szárú armer már nem trendi???!!! Pár emós is besiklik az udvarra. Szent ég! Ezeknek SID-et?
Egal klub. Magyarország egyik első vonalas vidéki klubja. Máló vakolat, "Zsuzsi szeretlek. Tomi" felírat a falakon, pártgyűlés a kisteremben. Bár számomra a kockacukor elfogyása jelentette a véget, de ez már csak éjfél után következett be. Végülis ki az a marha, aki egy klubban éjszaka kávét akar? Én kérek elnézést. A dühöngő anno borospince volt. Vajon gondolták-e a pincére épült templom papjai anno, hogy egykoron a finom nedük tárhelyeként szolgáló pince mostanra a rock fellegvárává válik? Már a gondolat is nonszensz. Miután megjártam gondolatban múltat és jövőt, foglalkozzunk a jelennel is!
Vendégzenekar: Harap. Hogy ebben mi a különleges? Az, hogy a zenekar új gitárossal debütál. A Harap gitárosával. Egy új fejezet a zenekar életében. Kicsit izgulok is emiatt, de miután Zsolti megérkezik, arcára tetovált vigyorral, tudom, hogy nem lesz baj. A megszállottság ragadós :)
22.00. A Harap zenekar kezd. Meglepésemre körülbelül 20 ember be is özönlik a placcra. Ha ennyien jönnek a vendégre, hányan jöhetnek a főzenekarra? Zsolti ledarálja a Harapot, tőle megszokott profizmussal, és már rohan is a SID-es fellépő ruhájáért.
Színpadon a SID! A szokásos show. Dalok sorrendben, közönség színpadra történő felhívása, majd megénekeltetése. Bár a Dark Notes-s kislány énekeltetése kicsit hosszabbra sikeredik, mint szokott, ezért néhány fiatal, véleménynyilvánítás közepette el is hagyja a termet, de később azért visszajön. Jól van! Ezek tényleg kíváncsiak a SID-re! A végén még csápolnak is, sőt a Szabad vagyok című dalt még éneklik is! A csúcsidőben kb. 50 ember. Törzsrajongókkal persze. Növekvő tendencia. Az elvárt eredmény. Grafikonon kellene ábrázolni, annyira szép!
Fél 1 van. Búcsúzás. Vegyülés a rajongókkal. Újakkal és a régiekkel. Egri borkóstolás kihagyása, fájó szívvel. Budapest: 135km. Visszajövünk!
.jpg)
.jpg)
.jpg)
2010.04.16. Eger Egal