A zenekarral pár éve már készítettem egy interjút.  Akkor  más apropóból, de szerencsére semmi sem változott. A srácok ugyanolyan lelkesedéssel tolják a Rock 'n' Rollt én pedig lassan, de biztosan megfejtem a tribute-rejtélyt!

Mikor alakult a zenekar?

2007-ben, de ebben a felállásban 2009 óta játszunk, amikor is Vincze Zoli vette át a basszusgitáros szerepét.

A zenekar megalapításánál mennyire játszott szerepet a névadó zenekar aktuális  népszerűsége, illetve a saját rajongásotok a zenekar iránt?

A rajongás természetesen igen, hiszen mindannyian nagyon szeretjük a Europe zenekart, ez volt a motiváció is, de amikor alakítottuk, nem mondhatnánk, hogy tündökölt:)

Van-e másik zenekarotok / zenekaraitok, amelyben saját nótákkal nyomultok?

Többnyire mindannyian játszunk olyan zenekarokban is, ahol saját dalokat játszunk! Jelesül: Nahi - Crossholder, amolyan hetedik tag (baljós szám). A külföldi koncerteken és nagyobb magyar bulikon lépek fel velük. Zoli - AC/DC/GP, Tomi - AVATAR, Johnny - Machine Mouse, Pura Vida, Lajcsy - hamarosan… :)

Havonta hány fellépésetek van? Mekkora az érdeklődés a zenekarra?

Nem visszük túlzásba az utóbbi időben, inkább a minőség dominál, mint a mennyiség, persze ha lenne több buli, az sem lenne probléma. :P Az előző évben sokkal több volt. Akadt olyan hónap, amikor 3-4, de persze volt ritkább is… sajnos.

Van tudomásotok más Europe-tribute-ról Magyarországon?

Már nincs! Volt egy Stormwind nevű formáció, amelyiknek a tagjai nagy része már ebben a csapatban játszik. Sőt Európában is csak egy olasz banda van rajtunk kívül.

Ebből a formációból tudtok anyagilag profitálni?

Általánosságban szerintem ma Magyarországon nehéz megélni a zenélésből, csak egy-két csapat kiváltsága ez, viszont kiegészítő pénznek nem rossz, de inkább azt mondanánk, hogy minimálisan. Ebből kiderül az is, hogy nem a pénz miatt csináljuk:)

Mit gondoltok? Miért alakul mostanában ennyi tribute zenekar?

Úgy tűnik, hogy ezt egyszerűbb érteni és szórakozni rá. Mintha az emberek nagy többsége nem lenne kíváncsi a saját dalokra, pedig óriási szükség lenne rá! Sajnos kell legalább 4-5 év (persze, csak ha nem vagy valamelyik csatorna kegyeltje), hogy a saját dalaid ismertek legyenek. A komoly költségéről nem is beszélve. Amúgy pedig a tribute bandákat mindenki szívesen hallgatja, mert ritkán jönnek kicsiny hazánkba az "anyazenekarok", és akkor sem minden rajongójuk tud eljutni a koncertjeikre. Mindenki igyekszik kihozni magából zeneileg a maximumot, mert akármennyire is könnyűnek tűnik a dolog, azért a nagy nevek szólóit és zenéjét ugyanúgy visszaadni, nem kis feladat. Emiatt sem vállalkoznak rá feltétlenül "tapasztalatlanabb" zenészek.

Hol léptek fel legközelebb?

Augusztus 26-án este tartunk egy vidám nyárbúcsúztatót a Rocktogonban. Bár az, hogy a szünidőnek vége, nem annyira jó, de a jó zene mindig enyhíti a fájdalmat!

www.europetribute.hu
europetributeband@gmail.com

Köszönöm az interjút!

Andrea

Tribute zenekarok figyelem!!!

A maglódi Sport Pub és a Rockműhely megrendezi Magyarország első Tribute Showját!
 
Ha azt gondoljátok, hogy Ti vagytok a legjobb tribute zenekar kis hazánkban, gyertek el és bizonyítsátok be! Metallica? Iron Maiden? Billy Idol? Santana vagy akár Queen? Lényegében mindegy. Válasszátok ki kedvencetek legnagyobb slágerét és adjátok elő azt a legjobb tudásotok szerint!

Hogy a dolog még izgalmasabb legyen, felállítunk nektek egy zsűrit, aki véleményt is fog mondani a produkcióról. Bírjátok a kritikát? Akkor ezt Nektek találtuk ki! Lesznek persze nyeremények és a zsűri személyét sem fedi majd titok sokáig.

A rendezvény tervezett időpontja: 2011. október. Nevezési díj nincs! A rendezvényre a belépés ingyenes lesz!

Ha részt kívántok venni a Show-n, nincs más dolgotok, mint írni egy bemutatkozó levelet magatokról, mellékelni egy fotót, és megírni azt a nótát, amivel versenybe szeretnétek majd szállni.

A jelentkezéseket ide várjuk: tributeshowhungary@gmail.com. Eddig: 2011.09.01.

További részletek hamarosan!!!

Két  srác megálmodott egy tehetségkutatót.  A  Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kengyelen, távol mindentől, tőlem legalábbis nagyon. Voltak persze apróbb hibák, de sikerült megvalósítani az álmot. Született egy győztes is, a szolnoki Over My Dawn. És ahogy a mondani szokás, a végén csak egy dolog számít. Jelen esetben az, hogy ennek a fiatal és tehetséges zenekarnak talán sikerül végre átlépni Jász-Nagykun-Szolnok megye határát. A velük készült interjút olvashatjátok most. Kérdéseimre Firka válaszolt.

Bevallom őszintén, mikor információkat próbáltam szerezni rólatok, nem sok mindent találtam.  A szolnokzene.hu-n persze van rólatok anyag, meg a YouTube-on, de semmi más nyüzsi. Ez azért van, mert fiatal a formáció, vagy mert eddig nem voltak rátok kíváncsiak?

Igazán egyik sem. Lassan egy egész éve létezünk, és emellett azt kell, hogy mondjam, az itteni kis zenész szférától elég nagy érdeklődést kapunk. A koncertjeinket is szép számmal látogatták eddig, bár igaz, eddig összesen 5 koncerten vagyunk túl. A "szolnokzenés" arcokkal jóban vagyunk, az egyéb közösségi oldalak mellett ők azok, akikre még fixen támaszkodhatunk, ha szeretnénk hangot adni a velünk kapcsolatos történéseknek.

A YouTube alap, ez a legközvetlenebb formája szerintem a zenéd bemutatására szélesebb körben is. Igyekszünk minél jobban promótálni magunkat, de idén (mikor kicsit beindulni látszik az élet körülöttünk) eddig sok időnket lefoglalta az érettségire való készülés, és az ezzel járó kispolgári teendők :)

Kezdjük a zenekari tagokkal. Két dolog lepett meg, bár ez túlzás, de említésre méltó: két énekes van a csapatban, és nektek is van egy gitározó lánykátok. Na, akkor ezekről tessék szépen mesélni...

Hölgyeké az elsőbbség, először erre térek ki. Evit régóta ismerem, és mikor felvetődött az Over My Dawn megalapításának ötlete, egyértelmű volt, hogy ő lesz a gitáros. Jól tolja, hozza az elvárt masszivitási szintet. Kell ennél több? :) A két énekeses felállás is hasonló módon adódott, mivel egy szilárd elképzeléssel hívtam életre a csapatot: én egy két vokálos bandát akarok. És így lett. Semmi külön indokom nem volt rá, csak tudtam, hogy ha ketten osztjuk majd a színpadról, az nagyobbat szól, mintha egyedül csinálnám :) Lecsó egyébként, mint tök ismeretlen arc került be a csapatba, ez az első zenekara, és senkit nem ismert a tagokból addig.

Ha jól bogoztam ki az infókat, eddig két kislemezen vagytok túl. Nagylemez?

Valóban, rögzítettünk két kislemezt itt, Szolnokon, Süle Dávid mesternél, viszont idén gondoltunk egyet, és kipróbáltuk magunkat a Denevér Hangstúdióban is. Itt egy dalt rögzítettünk csupán (amely az "Omerta" címet viseli), de az mindent elárul majd :D Ebben Veres Gábort, a Watch My Dying zenekar frontemberét is hallhatjátok majd énekelni.

Jelenleg még ezen a felvételen dolgozunk, az utómunkák vannak hátra. Nagylemezt jövő nyárra tervezünk, 12 dallal. Nem lesz egy könnyű menet, hiszen saját kereset nélküli diákok vagyunk egyelőre és az ilyen móka drága mulatság. De igen, jövőre lesz nagylemez is. :)

Mi volt az oka, hogy jelentkeztetek a Bandák Csatájára? Közel volt, az biztos... Gondoltátok volna, hogy nyertek?

Igazából egy véletlen során kerültünk a versenyző zenekarok közé. Mikor először találkoztam a neten azzal, hogy megint van ez a banzáj, gondoltam bepróbálhatnánk, ugyanis 2-3 éve volt már egy ilyen, és az akkori zenekarommal nagyon élveztük a kengyeli bulit. A jelentkezési lap kitöltésénél volt egy funkció, hogy miért is jelentkezünk rá. Ráikszeltem, hogy "tehetségkutatón való részvétel", mondván, hogy ilyet még úgysem csináltunk OMD vel.

Nem is gondoltam, hogy ez ezt jelenti, azt hittem ez csak egy vélemény megosztása, mert mindenki versenyezni fog majd. Nem így lett, de még szerencse, hogy oda tettem a jelölést, és nem a sima fellépési lehetőséghez. Meg egyébként is, a kengyeli szervezőség csupa jó arc.

A nyeremény egy fellépési lehetőség a budapesti Crazy Mamában. Erről lehet már tudni konkrétumokat?

Természetesen, a Bandák Csatája után néhány nappal meg is kaptuk az infókat, hogy mik a lehetőségek: A Battalion és a Crossholder zenekarok társaságában metálkodhatunk a CM-ban, november 12-én. Köszönet érte az illetékeseknek!

Mennyire tudtatok eddig kimozdulni Szolnok vonzáskörzetéből? Tudom, hogy nem egyszerű...

Ez idáig kétszer történt ilyen, ebből egy ez a kengyeli dolog volt, előtte néhány héttel Martfűre volt szerencsénk ellátogatni egy művházas koncert keretein belül. Meglepett kicsit, hogy mennyi embert megmozgattunk (értsd: 60-70 fő :D) a városban teljesen ismeretlenként. Ez a nézőlétszám egyébként saját szakállra szervezett klub bulikon szerintem jónak számít, eddigi tapasztalatok alapján ilyen, viszonylag új és alig-hírű zenekarnak. Megtisztelő. Szolnokon persze már csak a kollégák és ismerősök jóvoltából sem üres helyeknek adunk koncertet, de mindig meglep a sok ismeretlen arc is, akik kíváncsiak ránk. Az első lépcsők, ugyebár.

Nyáron és ősszel merre fogtok előfordulni?

A nyár hátralévő részében egy lekötött bulink van összesen, ez pedig a görbeházi Agrock Fesztivál nagyszínpadán fog bekövetkezni, július 30-án. Nem fix dolgokat nem érdemes puffogtatni, akinek sikerült felkeltenünk az érdeklődését, vagy már ismer minket, az megtalálja az éppen szerveződő bulik dátumait/helyszíneit a zenekar "hivatalos" facebook felhasználóján keresztül (Overmydawn Heterocore). Igyekszünk persze koncertezni, ahol csak lehet és érdemes (a technikai feltételek sokszor alá tudják ásni a bulikat, és ezekből érdemes tanulni), viszont ez is tapasztalat; érdemes helyi szinten elkezdeni az építkezést, és faluról falura birtokba venni a nagyvilágot... de első körben legalábbis a megyét :)

Köszönöm az interjút!

Andrea

2010. 04. 10. Kaposvár, Pogo Center

A második állomásához érkezik a SID országjáró rajongó-gyűjtő menete. Iszonyú korán keltem, így biztos voltam benne, hogy baromi fáradt leszek. Miért mégis ez a furcsa izgalom? Végiggondolok gyorsan még egyszer mindent: előzenekar elintézve, klubos értesítve, CD-k zacsiban, pozitív hatású tavaszkirálylány jelmezem rendben (a sárga állítólag megnyugtat).

Törökbálint-stúdió. Majd egy óra késéssel elindulunk. Nem kell sietni - gondolom -, hiszen a jelmez-teóriát félretéve azért sejtem: nem fogják a rajongók az ajtókat döngetni, a NAGY BEVONULÁS-ra még van időnk felkészülni. Újabb magyar rock klub vár ránk. A klub biztosan vár. Néhány elvetemült rajongó, 7-8 fő, már jelezte érkezését, így az ismerős arcok megnyugtatóan fognak hatni a srácokra. Jaj, örök optimizmus (vagy már beteges optimizmus?). Megérkezünk: a 80-as évek stílusát idéző bejárat. Szorgos tulaj nyitja a hátsó ajtót. Művészbejáró.

Bejárunk. Kb. 20 ember. Na, ez már több mint Sopronban. Határozottan biztos vagyok benne, hogy a közel 70-ezres lakosságú Kaposváron van még legalább 20, aki kíváncsi a Csillag születik döntöseire. Igazam van. Előzenekar. Gyerekek. Megyszólítom őket, adják a CD-jüket és kérik, hogy hadd játszanak 1 órát. Gyors óraellenőzés. 8 óra van. Játszatok.

Jaj, tavaszkirálylány! Nem számoltál a "technikus" tehetségtelenségével! Az elkövetkező másfél órában eszeveszett fel-alá járkálás következik mindenféle kék kábelekkel. A szuper stúdió (2, 5*1, 5m) ajtaja folyamatosan nyílik és csukódik, mintha ezek a mozdulatok javítanának a hozzánemértésen. Gyerekek! Kezdjük már el! Elkezdték. Be is fejezték. 1 órát játszottak. Már előre eldöntötték. Akkor is lejátsszák, ha a főzenekar addig megfagy a vizesblokkból kialakított hideg öltözőben. Ja, hogy el sem köszöntek?! Gyerekek. Majd megtanulják. Én nem haragszom. Gyors számolás: kb. 20 ember marad.

A koncert? Hallgatom, nézem, jár a lábam, jár az agyam. Figyelem a kis csapatot a színpad előtt és a nagy csapatot a színpadon. Vagy fordítva? Az újonnan szerzett rajongók a színpadon állnak és énekelnek. Ez is a show része. Én élvezem. Mindenki élvezi.
Vissza! Vissza! Vissza! Maroknyi ember. De őket akarják! Látni, hallani, hozzájuk érni, velük énekelni. Nem hagyom, hogy a realizmusom eluralkodjon a szentimentalizmusomon. Van egyáltalán realizmusom? A fenéket! Ha lenne, biztos nem ülnék itt hajnali 1 órakor 200 kilométerre az otthonomtól, és nem érezném, azt, amit érzek. Gyors pakolás. Zenészek kirángatása a rajongók gyűrűjéből. Indulás van.

The show must go on. A következő állomás: Eger

Andrea 

Nem tudom, hogy ki volt az első tollforgató, aki lemezkritikát írt. Persze azt sem, hogy miről. Pedig nagyon érdekelne. Mi volt vele a célja? Hogy bemutasson egy lemezt és elmondja a véleményét? Vagy mint az éttermi kritikusok (sok vicces amerikai film született már ebben a témában) végképp lebeszélje arról embereket, hogy megvásároljanak egy lemezt? (Azaz, akkoriban gondolom még bakelitet.) Vagy épp ellenkezőleg? Reklámcélokat szolgált a dolog? Írjunk egy lemezről szépet és jót, hogy könnyen eladható legyen? Vizsgáljuk meg ezt a kérdést egy picit...

Soha nem írtam még lemezkritikát. Miért nem? Mert nem tudok. Írok én bármiről, de nem érzem magam kompetens személynek abban, hogy értékeljek egy alkotást. Emberek szellemi termékét, hónapok munkáját, amit talán ők a legjobbnak tartanak. Van persze véleményem. Meghallgatok egy dalt, és legjobb esetben két dolgot mondok:  "Atyavilág, mi ez a szar?" vagy "Ez nagyon ott van!".  De, hogy én ezzel bárkit is befolyásoljak? Nem az én reszortom. Ez nagy felelősség.

Pedig most nagy divat a lemezkritika. Az, hogy egy rövid cikkben bemutatunk egy zenekart, vagy hogy interjút készítünk velük már nem elég. Minden zenekar kritikát akar. Miért? Mi van, ha az az anyag nem jó?  Nem piacképes, hallgathatatlan, azaz egyszerűen rossz. Van olyan újságíró, aki felvállalja, hogy ezt leírja? Egyáltalán mitől újságíró egy újságíró? Mitől kritikus egy kritikus? Elég ha jól bánik a szavakkal? Elég, ha ismeri a zenét? Ha ismeri a zenekar munkásságát? Az élet nagy kérdései. Viszont ez egyik zenekart sem érdekli. Ők csak egyet akarnak: írjanak róluk! Mégpedig kritikát!

Munkámból kifolyólag sok lemezkritikát olvasok. Persze nincs időm az összesre, és nem is érdekel mind. A HammerWorld  "Sokkoló korongok '" rovatát viszont  mindig végigolvasom, mert tudom, hogy ott csak a legjobbak írnak. Nem feltétlen a legjobbakról, de ha azt vesszük, hogy a lemezkritika elvileg egy objektív, de olvasmányos használati utasítás egy termékhez, akkor ez nem is számít. 

De nézzük az internetes oldalakon fellelhető gyöngyszemeket.  A kedvenceim azok, mikor a dalcímeket felsorolja a "szerző" és mond hozzájuk pár kedves szót. Nahát, ez minden, csak nem kritika. A másik, mikor az önjelölt újságíró  nagyon meg akar felelni az adott zenekarnak, és  túlértékeli a művet, sajnos aránytalanul. Minden mondatban érződik az elfogultság. Ez nagyon gáz. Ez tilos.

A  kérdés az, hogy mire is jó egy kritika? Arra, hogy egy lemezt eladhatóbbá tegyen? Vagy hogy egy zenekart népszerűbbé? Ki döntheti el, hogy mi a jó és mi nem? Mitől jó egyáltalán egy kritika? Utálom mikor olyan kérdéseket teszek fel, amire még magam sem tudom a választ :)

Mielőtt megdobálnátok kővel, pedig ki sem mondtam YHWH nevét, inkább mondjátok el Ti is a véleményeteket! Vitatkozzatok! Azt szereti a magyar :)

Andrea

A következő versenyző egy Guns N' Roses tribute zenekar. Kérdéseimre Nagy Péter válaszolt.

Mikor alakult a zenekar?

A zenekar 2011. májusában alakult Rocket Queen - Guns N' Roses tribute band néven; gyors tagcserék is zajlottak, majd stabilizálódott a helyzet. 

A zenekar megalapításánál mennyire játszott szerepet a névadó zenekar aktuális  népszerűsége illetve a saját rajongásotok a zenekar iránt?

A népszerűség nem igazán. Volt egy koncepciónk, s van egy koncepcióm, ez alapján dolgozunk, s formáljuk a jövőnket. 

Van-e másik zenekarotok / zenekaraitok, amelyben saját nótákkal nyomultok?

Természetesen van egy másik formáció, amely az önmegvalósítást a saját szerzeményein keresztül szeretné elérni - megjegyezném a tribute és a saját szerzeményes formáció ugyanazon tagokból tevődik össze. Lényegében, szeretjük a tribute-ot csinálni, de mellette ott van a szívünkben a saját szerzemények hada, amely kitörni kész. Mindennek csak a pénz szab határt, no meg az alkohol - mondhattam volna mást?

Havonta hány fellépésetek van? Mekkora az érdeklődés a zenekar iránt?

Nos a zenekar "újszülött"  mivoltából kifolyólag Rocket Queen név alatt nem tud maga mögött még több száz fellépést, s még igen sok fejlődés vár a  csapatra, de ahhoz képest amire számítottam, a fogadtatás jobb, sőt... (Úgy tünik még a Guns N' Roses tribute piacán be lehet tömni néhány tátongó lyukat.)

Van tudomásotok más Guns N' Roses tribute-ról Magyarországon?

A kérdésedre egy egyszerű s nagyszerű válasz: Igen, van :) Tisztában vagyunk, azzal hogy nem mi vagyunk az egyetlenek a millióból, akik Gunst tolnak, így hát jelszavunk: mindent lehet másképp is csinálni - néha jól, néhol szarabbul, de mindkét esetben a lélek, az érzés ugyan az. Nem Hollywood Rose, nem Dust n' Bones. Ne is hasonlítsuk egyiket a másikhoz, mindenben benne van az egyéniség egy csöpp szelete. Bár egy idő után felmerül a kérdés, ki vagyok én? És mielőtt megkérdeznéd, nem utálunk senkit!

Ebből a formációból tudtok anyagilag profitálni?

Lehet, meglepőnek tűnhet, de igen. Persze ez a "profit" néha több, néha kevesebb, de maga a gondolat hogy a minimális zsebpénzt megkeresed vele jó érzéssel tölti el a szívemet. Hiszen azt csinálhatod amit szeretsz - ebből a megközelításből ez egy drága mulatság, amely megköveteli, hogy dolgozz valamit a zene mellett. Szóval a részemről ez nem a pénzről szól. Természetesen van egy összeg, de nem ez a motiváló faktor. Én egyszerűen élvezem. Szeretem ezt a szerepet. Élvezem a zenét, jelen esetben a Guns N' Roses-t. Azt fontosnak tartom kijelenteni, hogy egy tribute zenekar is sok munkát igényel. Nagyobb a nyomás, hogy megfelelj a támasztott elvárásoknak. Itt is ugyanúgy össze kell próbálni a produkciót, és rengeteg pénzt kel beleölni a ruhatárba!

Mit gondoltok? Miért alakul mostanában ennyi tribute zenekar?

Én inkább azt tenném fel kérdésként, hogy miért alakul ennyi metál zenekar? Engem ez jobban aggaszt; arról nem is beszélve hogy miért van annyi "egyenember" a zenében, hol vannak az egyéniségek, vagy inkább fogalmazzak úgy az őszinte, nyers rock n' rollerek? Arról nem is beszélve hogy egyes társadalmi rétegekben sokaknak már nem mond semmit az, hogy Nazareth, Led Zeppelin, s még sorolhatnám. Azt mondom: amennyiben egy tribute képes fentartani az emlékeket, s így fenntartani a régi korok nagyjait, akkor csak így tovább. Őszintén megvalva, szerintem nem szaporodtak el a tribute zenekarok. Külföldön már korábban is rengeteg akadt egy országon belül. Mindent lehet kicsit másképp előadni. Verseny van!

Másrészről pedig ne feledjük el, hogy egy saját számos zenekar (egy egyéniség) sokaknak rizikófaktor. Rizikó a zenekar minőségét, mondanivalóját tekintve, és rizikó a közönség száma, valamint reakciói szempontjából is. Természetesen a tribute is rejt magában veszélyeket, hiszen a minőség ott még inkább mérvadó, mert már van egy eredeti viszonyítási alap, egy mérce, amihez képest méricskélik a zenekart. Mennyire hasonlítanak, mennyire tudják felvenni az adott egyénre jellemző mimikákat, gesztusokat, hangképzést stb. Ami talán a legfontosabb, hogy mennyire képesek visszaadni az érzést, a hangulatot. Ezt tartom fő piorításnak a Rocket Queen - Guns N' Roses tribute esetében is.

Természetesen mindezt felfoghatjuk színháznak is. Itt is van öltözködés, mondhatni fel kell készülni az adott szerepre. Megtanulni a szöveget s előadni a nagyközönségnek. Igaz, ez egy olyan szerep, amit már valaki eljátszott, de egy színházi előadás esetében is változhat a szereposztás.  Összesítve egy tribute zenekar esetében jómagam azt tartom elsődlegesnek, hogy képes legyen visszaadni az eredeti által nyújtott színpadképet, érzésvilágot. Fontos számomra, hogy amit az öreg Axl Rose-ék megírtak, elmondtak, eljátszottak, az újból képes legyen megérinteni a hallgatóságot. (Ha minimum egy ember megérzi a rock n' roll-t, akkor én boldog vagyok.) Felöltözöl, felveszed a kendőt, a bőrgatyát, iszol valamit, s azon tűnődsz, hogy meddig vagy az, akinek születtél, hol kezdődik a színház. Aztán mehet a rock n" roll! 

Hol léptek fel legközelebb?

Augusztus 6-án, szombaton a budapesti Rocktogon-ban. Majd pedig szeptemberben a Crazy Mama Music Pub-an, nyomjuk a guns n' rollt. Várunk mindenkit szeretettel.

Üdvözlettel:
Rocket Queen - Guns N' Roses tribute band Hungary
Tel: +36 20 364 4296
Mail: rocketqueen.gnrtribute@gmail.com
Page: http://www.rocketqueen.hu (hamarosan)

Köszönöm az interjút!

Andrea

2010 tavaszán volt szerencsém megszervezni a SID zenekar tavaszi turnéját.  Kit érdekel ez most 2011 nyarán? Meg egyáltalán? Jogos a kérdés. Elmagyarázom.

Nemrégiben ráakadtam ezekre az írásokra, amik szerénytelenség nélkül is a legjobbak, amiket valaha elkövettem. Hogy miért? Mert ezen a turnén én is végigmentem. Nem csak megszerveztem, hanem élő és lélegző részese voltam sikernek és kudarcnak egyaránt. Majd hazaérve, hajnalban, rögtön papírra is vetettem a gondolataimat. Még friss volt az élmény és őszintén megvallva nem is gondoltam arra, hogy ezek valaha, valahol meg fognak jelenni.

Most újra végigolvastam őket és rádöbbentem, hogy az elmúlt kicsivel  több mint egy évben az égadta világon semmi sem változott. Még az sem, hogy az a maroknyi kis csoport, akik rendületlenül követték a zenekart Kaposvártól egészen Nyíregyházáig, most is szeretik a SID-et. Biztos vagyok abban, hogy ha elolvassák ezeket az írásokat, gondolatban ők is újra átélik az élményt. Mert egy élmény volt és tökéletes keresztmetszete annak, hogy milyen is egy olyan zenekar fogadtatása és helyzete  ebben az országban, aki szerepelt az országos médiában, és dalait játszotta az egyik kereskedelmi rádió. Gondolhatnátok azt, hogy akkor biztosan nem jó, amit csináltak. De. Jó. A hiba nem az ő készülékükben volt.

2010. április 2. Sopron – Hangár Music Garden

Áprilisi tél, utálom. Fázom, mint általában. Na, induljunk koncertezni, Sopron vár. Vagy legalábbis reméljük. A buszban jó hangulat, ami Kapuvár magasságára fergeteges röhögésekben csúcsosodik ki. Csak én izgulok? Elindult a SID tavaszi klubkoncert körútja. Ez nem turné, turnézni az Omega szokott:-) Még jó, hogy a Jóisten örök optimizmussal áldott meg. Menni fog, mert mennie kell. A sikert nem adják ingyen, és megvenni sem lehet. A sikerért menni kell, sokat, nagyon sokat.

Sopron-Hangár Music Garden. Basszus, bent is hideg van. Ez állati! Kabát fel. Most már biztos vagyok benne, hogy rossz földrészre születtem. A hely szuper. A technika rendben van. András és Péter még nem érkezett meg, a többiek addig is teszik a dolgukat. Jani gyorsan bőrözik egyet. Mi kerül ezen 8000 forintba??? Andris előveszi a pedálkompozícióját, Kati pedig... Ő, már ahogy a színpadra fellép! Profi.

Úgy tűnik. Hogy Janiban társra leltem az éhezésben. Na, rendeljünk gyorsan pizzákat. Közben befut András és Péter. Utóbbi színpadra siet, Andrással pedig gyorsan lecsekkoljuk Sopron belvárosát. Még mindig rendben van. OK.

A koncertet 11 felé kell elkezdeni, mondja Attila a tulaj. De hol vannak a tömegek??? Na, mindegy. Ezek a fiatalok a SID zenekarért jöttek, így megérdemlik, hogy ugyanúgy játsszon a zenekar nekik is, mint ha több százan tolonganának a Hangárban. Elférnének. Sajnos nem jöttek. Miért? A hidegtől lefagyott az agyam is, így nem pazaroltam erre a gondolatra a maradék életben maradt agysejtemet.

Néhány nóta után a fiatalok megmozdulnak és a színpad felé közelednek. Ez a várt hatás, de jól esik a lelkemnek. Mit tehetne mást az ember, ha egy profi zenekar dübörög a színpadon. A srácok soproniak, valószínűleg még sohasem látták a SID-et színpadon, mégis éneklik a dalokat. Egyre jobb a kedvem. A zenekar tagjai élnek a színpadon: Jani, mint egy megszállott püföl, Andris szórja a poénokat, Kati még a közönség közé is lemegy. Na jó, microporttal könnyű:-) Péter pedig, mint főhős, most is méltó erre a megnevezésre. Egyre többen jönnek a színpad elé. Aki eddig ült, az is feláll. Tapsolnak, énekelnek, némelyek tánctudás híján toporognak. Egy dolog biztos: tetszik a produkció. El is felejtettem, hogy a hideg radiátornak dőlve nézem a műsort. Néha kibogozom Pétert a zsinórok által létrehozott Laokoón csoportból. Működik. Baromi kevesen vannak, de működik!

Nem tudom, hogy Péter, Kati, Andris és Jani mit gondol, vagy mit érez, de én azt gondolom, hogy ez a kicsivel több mint tucatnyi ember új hősökre talált. Talán az est fénypontja, mikor előkerül egy bolognai pár. A lány, mivel nem ismeri a SID dalokat, előadja a "Lasciate mi cantare"-t. A capella. Hát ez állat!

Lassan a vége felé közeledik a műsor. Már szombat van. Egyre jobban fázom és álmos is, vagyok. Zenekar elköszön, gyorsan eladok pár lemezt. Elvetettük a magot Sopronban. Vissza fogunk jönni. Sopron bevehető. Bármelyik város bevehető. Ha nem tudják az emberek, hogy mit kell szeretniük, meg kell nekik mutatni! Megtettük, amit kell. Gyors fényképezkedés, gratulációk begyűjtése, majd villámgyors indulás. Megvolt Sopron. Vigyázz Kaposvár. Jövünk!

Andrea

Ahogy ígértem, megpróbálom a tribute zenekarok tömeges megalakulásának rejtélyét megfejteni. Már ha van nekik ilyen. Interjú sorozatunk első áldozata az Apokrif Depeche Mode Tribute zenekar. Kérdéseimre Solymosi Laci válaszolt.

Mikor alakult a zenekar?

Miután a Bocs, hogy Élünk, a '90-nes évek egyik meghatározó dark–goth formációja megszűnt, amiben énekesként ténykedtem 5 éven keresztül, egy régi barátom, Gecse Zoli (Guszti) megkeresett, hogy nem lenne-e kedven az éppen akkor szerveződő folk–rock formációjukban énekelni. Kipróbáltam, de egy-két alkalom után, úgy éreztem, ez nem az én utam. Így megmutattam Guszti barátomnak egy–két zenei ötletemet és versemet, mondván – én inkább ebben az irányban tenném próbára magam. Rajta keresztül találkoztam Pusival, Puskás István gitárossal. Hárman kezdtük el a dalok írását, hangszerelését, majd '99-re össze is hoztunk egy hagyományos felállású csapatot. Ekkor az Apokrif még a dark és az alternatív zene ötvözetét adta, sajátos new wave színekkel. Ebben az időben csatlakozott a zenekarhoz Szilágyi Attila billentyűs, aki mai napig meghatározó tagja a formációnak. A tagok gyorsan cserélődtek, és egyre inkább unni kezdtük a dobosok, basszerosok betanítását. Így 1999 végére úgy határoztunk egy kicsit visszanyúlva a '80-nas évek újhullámos, Depeche Mode-os hangzásához, valami mással próbálkozunk. Így jött létre a mai napig működő három tagos Apokrif (Puskás István – Solymosi László – Szilágyi Attila). Az Apokrif szó eredeti jelentése: törvényen kívüli, hamis, el nem fogadott, tiltott könyvek vagy iratok. Mi az elnevezést a szó egy másodlagos jelentése miatt választottuk, amely a rejtett, titkos értelemben szerepel. Olyan belső gondolatokat takar, amelyek véleményem szerint kimondva, vagy kimondatlanul mindenkiben jelen vannak. A zenekar stílusában a modern szintetikus zenei hangzást ötvözik az élő zenével gépi alapokon.

A stílust, melyet kialakítottunk én New Grade-nek neveztem el. Ebben az irányzatban sajátosan ötvöződnek a new wave, az alternatív zene, a rock, a szintipop és a népzene elemei, az angol nyelvű későbbi daloknál pedig a synthicore elemei. A modern, de dallamos muzsika mellett hangsúlyos a dalok szövegének mondanivalója is. A bemutatkozó három számos maxi lemezünket 1999 végén rögzítettük (Ének mögé bújva, Érintés, Kékbe hullj!) Ezzel akkor viszonylag hamar az érdeklődés középpontjába kerültünk, igen jól fogadta a sajtó és a szakma is a zenénket. 2000-ben kért meg minket Sebestyén Laci (Sebi), az akkori E-klub szervezője, hogy tematikus koncertsorozatukhoz, melyben ismertebb külföldi előadók dalait mutatják be egy magyar alapzenekarral és sok-sok énekes frontember segítségével, vállaljuk el a Depeche Mode-hoz az alapzenekar szerepét. Ez azt jelentette, hogy közel 2–2 és fél óra D.M. dalt raktunk össze úgy, hogy volt, amit a buli mi játszottunk és énekeltünk egy az egyben, és volt olyan, ahol más énekes előadását kísértük. Ezt követően a koncertjeinken rendszeresen játszottunk a saját dalok mellett egy-két D.M. slágert is. Persze ekkor még nem voltunk tribute formáció, sőt 2002-ben rögzítettük az első hivatalos lemezünket is Újkor címmel, mellyel szinte napi rendszerességgel szerepeltünk a nagyobb kereskedelmi televíziókban, fel-feltűntünk a zenecsatornákon. Sajnos támogatók és menedzsment hiányában innen nem igazán tudtunk tovább lépni. 2004-ben egy kicsit váltottunk és angol nyelven elkészítettünk egy-két keményebb hangszerelésű dalt (Synthicore), köztük a Doors "Break On Through To The Other Side" című dalának az átiratát is. A felsorolt lemezek és dalok meghallgathatóak és letölthetőek a honlapunkról, és a Facebook-on is megtalálható néhány érdekesség. Mivel a bulikon egyre inkább a Depeche slágerek kerültek előtérbe, 2005-ben úgy határoztunk, hogy átalakulunk Depeche Tribute zenekarrá. Azóta saját dalt csak ritkán játszunk a koncerteken.

A zenekar megalapításánál mennyire játszott szerepet a névadó zenekar aktuális népszerűsége illetve a saját rajongásotok a zenekar iránt?

Semennyire, mi nem tribute zenekarként indultunk, később alakultunk szép lassan át azzá. Ettől függetlenül mindannyian szerettük és értékeltük a D. M. dalait. Jó pár közülük mindenképpen zseniális, főleg zeneileg, de a szövegek között is van jó néhány, amely igazán mély hatást gyakorolt rám.

Van-e másik zenekarotok/zenekaraitok, amelyben saját nótákkal nyomultok?

Mindannyian játszunk másik formációban, Pusinál volt olyan időszak, amikor 3–4 csapattal is együtt zenélt más–más stílusban. Ő napjainkban például a Trottel gitárosa, a zenekar legújabb lemezének aktív szerzője és nélkülözhetetlen előadója már. Attila inkább beugró zenészként szokott itt–ott játszani, én pedig a Sense Of Silence énekes–gitárosa vagyok.

Havonta hány fellépésetek van? Mekkora az érdeklődés a zenekar iránt?

Nem játszunk sűrűn; van, amikor fél évig fel sem lépünk sehol. Ennek az alapvető oka az, hogy az interpretáció kevésbé jó, mindenki jobban szereti azt játszani, ami a saját művészi szüleménye. Másrészt legtöbbször meghívásoknak teszünk elegét, én arra kevésbé fordítok energiát, hogy fellépéseket szervezzek, így akkor játszunk, amikor valakinek szüksége van ránk, és hajlandó kifizetni a fellépés árát, és biztosítani hozzá a megfelelő körülményeket. Ennek ellenére a bulik jól sülnek el többségében, a legutóbbi Mezőtúri fellépésünkkor közel 1000 ember tombolt a koncert végére a Depeche ismertebb dalaira.

Van tudomásotok más Depeche Mode tribute-ról Magyarországon?

Én legalább még két formációról tudok. Hallani nem hallottam őket, így nem igazán jellemezhetem a muzsikájukat. Egy biztos: a legelsők mi voltunk és vagyunk, legalábbis időrendben, a többiek később szerveződtek.

Ebből a formációból tudtok anyagilag profitálni?

Rendszeres fellépéssel valószínűleg lehetne, így természetesen nem igazán tudunk profitálni belőle.

Mit gondolsz? Miért alakul mostanában ennyi tribute zenekar?

Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a klubélet Magyarországon évek óta válságban van, a fesztiválok többsége 5-10 éve már teljesen zárt, ismeretlen, pénz, összeköttetések és protekció nélkül ténykedő csapatoknak esélytelen a bejutás, bármilyen jól és egyedien játszanak is. A rádiók többsége szintén a pozícióban lévő vállalkozók igényeit elégíti ki, alig akad "rés a pajzson". Ilyen körülmények között közönséget becsalogatni egy–egy bulira többnyire csak ismert előadók ismert slágereivel lehet, erre pedig kiváló a tribute-ozás.

Hol léptek fel legközelebb?

Legközelebb Budapesten, a II. kerületi Menta Teraszon játszunk augusztus 26-án a Jackie Brown és a In The Rocks társaságában!

Köszönöm az interjút!

Andrea 

Lehet, hogy manapság másmilyen rockot tologatok be önszántamból a lejátszóba, kevésbé ezt a nagyon dallamos, magyar rock/metal-t, de akárhányszor horogra akad egy ígéretesebb példány, rögtön veszem ki a tokból a léggitárt, és megállapítom, hogy milyen állat lehet ilyen fülbemászó, de igényes és mégiscsak vaskos(ka) dalokat nyomni koncerten, fülig érő szájjal és testis-ig lógó gitárral. Márpedig a Twister ilyen.

Indul a "Káosz" és már nyomom is leengedett léggitárral, hogy aztán a szólóhoz érve már jobban koncentráljak, mert azt Szávai Gergő úgy odapakolta, hogy még léggitáron sem engedheti meg magának az ember, hogy csuklóból ellinkeskedje. Teszem fel az egyik lábam a kanapéra, összpontosítok, hááááát, so-so, így sem ment könnyen...

Nem tudok fogást találni rajtuk, mondjuk nem is volt célom egyáltalán. Örülök, hogy újra egy minden ízében igényes magyar zenekarral találkoztam. Én a szövegeket általában magasról szarom le (rock-szocializációban ne legyen szöveg-igényes az ember), de annak azért örülök, hogy ha nem is magvasak a gondolatok, de azért azok úgy lettek megírva, hogy nem kell az énekesnek (Mókos Tamás és nagyon ügyes) erőszakot elkövetni az anyanyelv ellen. Pont annyi szótag, amennyi kell, sőt nincs "mósólyódat"-szerű verbális brutalitás sem.

Ha tetszelgek a szakmai ítész szerepében, és miért is ne tenném teljes jogkörben, nem vagyunk szerények, nem tudok mást mondani: a Twister dallamos rock-metal stílusban prémium minőségű, magyar viszonylatban jól megszólaló anyagot tett elérhetővé a Hammeren keresztül sokunk számára. Köszike is érte!

Egy-két dal nekem jobban bejön, egy-kettő kevésbé, mások majd viszont éppen az általam kevésbé hallgatottakat avatják majd kedvencükké és nekik is igazuk lesz, mert minőségben egyenletes a színvonal. Ha az Avatar (teljes joggal) népszerűvé vált a szintén hasonló terjesztési lehetőség miatt, akkor reálisan nézve a Twister-nek is jár ugyanez.

A név véleményes, a borító és cím meg egyenesen béna, ha pedig mindenképpen jön egy őskekec (az mindenképpen jön pedig), az is csak annyit vethet a zenekar szemére, hogy az anyag egészében, egyszerre végighallgatva, talán kevésbé tűnik változatosnak.

Srácok, nem Andi miatt mondom, fogunk mi még egymás torkának is ugrani itt, de ez egy jó lemez, el lehet rá kezdeni büszkének lenni.

Túrisas

Néhány jól irányzott kérdés.  Ennyit fogok feltenni a zenekaroknak. Hogy meg fogjuk-e tudni az igazságot, az hamarosan kiderül. Miért van ennyi tribute zenekar? Miért akar a klubtulajdonos is inkább feldolgozásokat játszó bandát a saját számos helyett? Hova vezet ez a tendencia? Mennyire befolyásolja a jelenlegi helyzet egy zenész döntését arról, hogy inkább csinál egy Metallica tribute-ot, mint hogy elkezdjen házalni a saját szellemi termékével? Valószínű, hogy nem ezekre a kérdésekre kell majd válaszolni, vagy legalábbis nem így lesznek megfogalmazva. De a lényeg ugyanez.
 
Sokat töprengtem a megoldáson és félek attól, hogy a kérdéseimre adott válaszok sem lesznek maximálisan kielégítőek. Amit azért biztosra veszek, hogy két dolog motiválja a zenekarokat. A pénz és a közönség. És azt gondolom, hogy a második a fontosabb. Lehet, hogy eljutottak az elkeseredettség olyan fokára, hogy már mindegy, voltaképp mi vonzza a színpad elé a közönséget? Hogy már csak az számít, hogy ő áll a színpadon a hangszerrel, a rajongó meg vele szemben? Ennyi tényleg elég? Vagy valóban a tribute, azaz a tisztelet, ami miatt sorra alakulnak meg ezek a zenekarok? Fontos kérdés számomra az is, hogy mennyire tudják valósághűen visszaadni az eredeti előadó nótáit. Mi a különbség egy bulizenekar és egy tribute között? Lehet a tribute-ot jól csinálni? Mikortól lesz az egész kommersz?

Én tisztelem a tehetséget. Nem azt a tehetséget, mikor valaki remekül el tudja játszani a "Felkelő nap házá"-t. Az csak gyakorlás kérdése. Az alkotói tehetséget tisztelem. Amikor a dal megszületik a fejben vagy szívben és a folyamat végén az egész átkonvertálódik egy mp3 file-ba. Mert látom mögötte a munkát. Mennyi munka van egy tribute zenekar mögött? Mennyivel másabb ez a munka, mint a tényleges alkotás, mikor összeül a zenekar és mindenki beleteszi abba a dalba a szívét és a lelkét?

Mielőtt bárki virtuálisan megdobálna kővel (így is meg fog), hangsúlyozom, hogy ezek az én tapasztalataim és az én kérdéseim, az én nézőpontom szerint. Az életem arról szól, hogy megpróbálok mindenkit meggyőzni arról, hogy az általam képviselt zenekarok jók és tehetségesek. Mert tényleg jók és tehetségesek. Szeretném, ha az emberek vennék a fáradtságot és belehallgatnának a dalaikba. Kiürítenék a szívüket és a fejüket, belehallgatnának és úgy mondanának véleményt. Szeretném, ha vennék a fáradtságot és elmennének egy olyan bulira, ahol tehetséges zenészek a saját gondolataikat próbálják meg közvetíteni. Az emberek néha makacsul ragaszkodnak a régihez, a jól beválthoz. Pedig a magyar igazán innovatív fajta. Akkor meg?

De kanyarodjunk vissza az eredeti kérdéshez. Miért van ennyi tribute zenekar? Az elkövetkezendő hetekben néhány tribute zenekart megkérek, hogy válaszoljon a kérdéseimre. Remélem, hogy fény derül a miértekre, mert most visszaolvasva az írást, vannak miértek és vannak feltevések. Én pedig jobban szeretem a tényeket. Az igazságot. Csak ne fájjon :)

Andrea