Kiemelt helye van blogunkon a Máté körüli eseményeknek, hiszen amellett, hogy egy nagyon tehetséges gitáros, példamutatóan szervezi, építi zenei karrierjét. Bízunk abban, hogy lépésről-lépésre küzdve, végig is járja majd azt az utat, amely a maga elé kitűzött cél eléréséhez szükséges. Szerény eszközeinkkel ehhez igyekszünk minden segítséget megadni neki.
Kedves Hazai Muzsikusok! Tessék okulni és követni a példát!
A legutóbbi beszélgetésünk alkalmával még csak készülődtél Angliába, így akkor még egy-két dolog bizonytalan volt. Most már biztosan nagyon konkrét tapasztalataid vannak arról, milyen egy ösztöndíjas diák élete az Institute Of Contemporary Music Performance (I.C.M.P.)-ben? Mesélnél nekünk erről? És most nem csak az órarendedre lennénk kíváncsiak, de az intézményes föltételekről, tanár-diák kapcsolatokról, stb. is szivesen hallanánk.
Köszönöm a lehetőséget az interjú elkészítéséhez! Az ösztöndíjas életem, mint diák nem igazán különbözik a többiekétől, annyiban igen, hogy nem kellett annyi tandíjat fizetnem, mint egy átlagos felvételiző, meg nem volt "normális" felvételim, csak a verseny. Azért úgy látom terjedt a dolog valamennyire a diákok között, mert voltak páran, akik kérdezték, hogy ki a magyar srác. Maga az oktatás kemény, mondjuk, sok olyan dolog van, amit már tanultam, de eddig még csak az első féléven vagyok sikeresen túl, és a neheze most jön majd csak igazán.
A tanár diák kapcsolatok nagyon jók, ahogy látom, és nem is csak a tanárok, hanem az egész iskola mindenben támogatja a diákokat. Például, ha van egy zenekara valakinek, de nincs próbaterem, ki lehet bérelni akármelyik "live room"-ot és lehet próbálni ingyen… És, ha már próbáltál a zenekaroddal és van egy koncertműsor, de nem tudsz szervezni bulikat, az iskolának nagyon jó kapcsolatai vannak és tud intézni koncerteket, előzenekarként esetleg. Szóval, nem csak iskolaként működik az intézmény, hanem megpróbálja dédelgetni minden diák karrierjét, ami nagyon jó dolog, megkönnyíti az ember életét, és tényleg csak magára a zenélésre kell koncentrálni. Persze itt is sok minden múlik a szerencsén, és a kapcsolatokon, de talán egy fokkal könnyebb. Plusz, minden héten szinte kapunk e-maileket, hogy éppen hol vannak meghallgatások zenekarokhoz, ami szintén nagyon előnyös. Illetve, aminek a legjobban örülök, amit a legtöbbet használok, az a "Tech-lab", ahol minden felszerelés bent van, számítógépekkel, és lehet felvételeket készíteni. Általában ha végeztem suliban mondjuk 5 kor, még este 10-ig bent maradok felvenni új dolgokat, demózgatni. Minden körülmény adott, hogy a diákok tanuljanak, gyakoroljanak és alkossanak.
Visszatérve a tanár-diák kapcsolatokra, a rock tanárom Martin Goulding, egyszer hetekig hiányzott, és beküldte a legjobb végzős diákját helyettesíteni, ami szerintem nagyon jó lehetőség volt a diák számára, tapasztalatszerzés és persze pénzkeresés szempontjából is… és korrektül leadta az anyagot, sőt nem is tudom eldönteni melyikük a jobb tanár… :)
A feszes órarend és a folyamatos gyakorlás mellett van-e időd zenét hallgatni, esetleg koncertekre járni? Sokszor az a benyomásom, hogy a magyar zenészekkel az az egyik gond, hogy nem igénylik a nemzetközi kitekintést, a szélesebb szakmai rálátást. Veled mi a helyzet?
Természetesen van, amikor csak tehetem, meg anyagilag megengedhetem magamnak próbálok eljárkálni koncertekre. Mindig szemmel követem az új zenekarokat, mindig keresgélek friss zenéket, legyen az "divatzene" vagy underground Trance… hagyom, hogy hassanak rám. Őszintén megvallva, mindig is jobban szemmel követem a külföldi zenei történéseket, mint az otthoniakat és ez most még jobban megerősödött. A széles kitekintés a stílusokon belül nagyon fontos a szakmámban, suliból kifolyólag is áramlanak felém új dolgok, ami nagyon jó, mert mindenbe beletanulok és azzal is csak fejlődöm, illetve inspirál új dalok szerzésében. Mellesleg az iskolában majdnem minden héten vannak úgynevezett Masterclassok, amikre mindig elmegyek, legyen az gitár mesterkurzus, vagy énekes. Minden érdekel. Legutóbb például a Sugababes producerének az előadásán voltam.
A lemezen egymás után sorjáznak a szikár, húzós, dögös metál nóták, énekelhető refrénekkel és üresjáratok nélkül. Kedvencem a "Once Again", amit akár egérhangú barátunk, Dave Mustaine is írhatott volna: szerintem egyáltalán nem lógna ki pl. az ugyancsak idén megjelent "Endgame"-ről. Nagyon remélem, hogy déli szomszédaink felénk is ellátogatnak majd, mert irdatlan nagyot bólogatnék egy Forever Storm klub koncerten. Még a gondolatára is megfájdul a nyakam.
