Kiadó:
Radiant Records

Honlapok:
www.nealmorse.com
facebook.com/nealmorse

Csodálom azokat az embereket, akik úgy tudnak szakmailag termékenyek lenni, hogy közben nem fárasztják le magukat teljesen a mániákus erőlködésben. Neal Morse egyike azon keveseknek, akik ezzel a fajta istenadta képességükkel évről-évre le tudnak nyűgözni. A pali évente minimum 3-4 lemezzel jelentkezik; idén már kiadtak egy Transatlantic albumot, szeptember 29-én pedig jön a Flying Colors folytatása. A legújabb Neal Morse szólólemez anyaga (amint azt a lemezcím is sugallja) gyakorlatilag egyetlen hónap alatt (tavaly novemberben) állt össze. Szerintem Morse valami űrből jött idegenek által genetikailag kifejlesztett humanoid, aki oxigént lélegez be, majd zenét présel ki a tüdejéből. Ez valami újféle metabolizmus...

Nem állítom, hogy ez a fenenagy termékenység csak maradandó remekműveket eredményez, azt se mondhatom, hogy minden lemeze a kedvenceim között szerepel, de a neve garancia egyfajta minőségre. A novemberi dalok speciel nem igazán találtak el, mert ezúttal Morse egy meditatív, balladás, progresszív bonyodalmaktól, káprázatos hangszeres szólóktól mentes pop-rock albumot készített, ráadásul nem is a megszokott muzsikusokkal. Persze ezt egy olyan világraszóló tehetség, mint amilyen Morse, simán megteheti, hiszen nem cselekszik bizonyítási kényszer alatt, nem rágják a fülét a kiadók, hogy írjon még pár toplistás lemezt stb.

Tulajdonképpen becsülöm is azért, hogy bevállalt egy ilyen merész, a rajongók előzetes várakozásainak vajmi kevéssé megfelelő irányvonalat. Az albumon szereplő 11 nótából gyakorlatilag 9 tartozik abba a kategóriába, amit mi, ítészek - jobb híján - balladának nevezünk. A tipikus Morse-féle lírák mellett, amelyeket már jól ismerünk a régi Spock's Beard vagy az újabb Neal Morse lemezekről, találunk itt érdekes stílusgyakorlatokat: az albumot indító "Whatever Days"-nek pl. határozottan Billy Joel fílingje van, a "Song For The Free" mintha egy újkori U2 dal lenne, de akad itt seprűvel földobolt, steel gitáros country merengés is (Flowers In A Vase).

Hosszú ideje ez az első Neal Morse lemez, amit nem fogok megvásárolni CD-n, nyilván még az iPodomra sem fogok föltölteni, de nem azért, mert valami silány, színvonaltalan anyag lenne, hanem egyszerűen azért, mert személy szerint nem vagyok oda a pop-rock balladákért, és Neal Morse-tól inkább a 20 perces progresszív, hangszeres villongásokkal teli dalokat várom, kedvelem, részesítem előnyben.

Tartuffe