Nem szoktunk hetente interjúkkal előrukkolni, pláne nem a nemzetközi hard/heavy, progresszív rock/metal kiválóságaival készültekkel. Azt sem tudjuk ígérni, hogy ezentúl ez máshogy lesz, de ha valaki olyan készséges interjúalany és olyan korrekt ember, mint a szólóban és számos sikeres projektben is jeleskedő olasz gitáros/billentyűs, Daniel Liverani – aki nem mellesleg a háromlemezes Genius Trilógiáját a legnagyobb rock-ikonokkal énekeltette el –, mi nem tudunk, de nem is akarunk nemet mondani. A beszélgetés apropója Danele "Fantasia" című instrumentális lemezének megjelenése volt, amiről rövidesen kritikát is olvashattok.

Nem igazán jön már lázba a világ, ha egy gitárosnak instrumentális lemeze jelenik meg. Miért érzed fontosnak, hogy instrumentálisan, ráadásul CD formátumban is megjelenve kifejezd magad?

Nos, én mindig is úgy gondoltam a zenére, mint aminek spontán módon kell előtörnie az ember kreatív képességeiből, anélkül, hogy olyan dolgok, mint a marketing vagy üzleti megfontolások különösebben befolyásolnák. Szeretem a zenét, szeretem a gitárt: egyszerűen csak szükségét éreztem annak, hogy valami gitárközpontú muzsikával álljak elő. Ennyi. Szerencsés voltam, hogy rátaláltam egy olyan kiváló kiadóra, mint az olasz SG Records, akiket érdekelt a dolog. A zeném így jelenhetett meg CD-n és digitálisan letölthető formában, és ennek rendkívül örülök. Mindenképpen azt gondolom, hogy ez egy izgalmas lehetőség nekem, és szerintem csak ez számít. Egyébként meg "régimódi" vagyok, szeretem ténylegesen kézbe venni a CD-t, tapogatni, betenni a lejátszómba. Igen, a CD-k és bakelit lemezek rajongója vagyok; ez volt a másik ok, amiért kerestem a lehetőséget a valódi, fizikai megjelenésre.

Melyik a fő hangszered, billentyű vagy gitár?
 
Még kisgyermekként kezdtem zongorázni, azután 16 évesen vettem kezembe a gitárt, majd zenei fejlődésem egy későbbi időpontján foglalkoztam a dobokkal és a basszusgitárral is. Nehéz lenne megmondani, hogy melyik a fő hangszerem. Nyilván a gitár volt az, ami sokéves klasszikus képzés után a heavy metal felé fordított. Ilyen értelemben, ha a keményebb stílusról van szó, talán a gitár a fő hangszerem, de meg kell mondjam, hogy a billentyűk mögött is nagyon otthonosan és jól érzem magam, és nagyon sokszor a zongorát használom komponálásra. Igen kemény dolog lenne egyetlen hangszert kiválasztanom…
 
Az új lemez hasonló fölfogásban született, mint a legutóbbi "Eleven Mysteries", azaz sokkal inkább dalközpontú volt, míg a "Daily Trauma" esetében – nekem legalábbis – hiányoztak azok az igazán jó melódiák, amiért tudok lelkesedni egy instrumentális lemez esetében. Egyetértesz ezzel?
 
A "Daily Trauma"-t még régen, 1997-ben írtam, de csak 2004-ben jelent meg. A 1997 és 2011 közötti időszakban természetesen sok tapasztalatot gyűjtöttem zeneszerzőként, írtam egy csomó albumot, dolgoztam különböző zenekarokkal és projektekkel. Ezért azt mondanám, hogy amikor 2011-ben visszatértem az instrumentális gitár anyagokhoz, már sokkal tapasztaltabb voltam a komponálás területén, különösen, ami a dalközpontú, énekes projekteket illeti (mint pl. a Twinspirits és a Genius). Ezek nagyban segítettek abban, hogy sokkal inkább úgy kezeljem a gitárt mint egy énekest és nem csak mint egy hangszert, amin szólózok vagy tekerek. Egyébként azt gondolom, hogy a dallam minden zenei stílusban rendkívül fontos, mert ez tud igazán karaktert adni a stílusodnak, dalaidnak. Lemezről lemezre egyre több gondot fordítottam erre, és mivel elég sok idő telt el a "Daily Trauma" és az "Eleven Mysteries", majd a most megjelent "Fantasia" albumok között, ez pozitív nyomot hagyott úgy a dalszerzésen, mint a produkcióra vonatkozó választásaimon.

Kicsit hálátlannak és igazságtalannak érzem, hogy a remekül sikerült Genius (all star) trilógia nálunk évek óta masszívan a leárazott CD-k között szerepel, és igazán egyik lemezért sem volt oda a szaksajtó. A befektetett munka, a nagy nevek és minőség miatt nem volt ez a trilógia, de különösen a harmadik, befejező rész többre hivatott?
 
Nagyon köszönöm a rockopera trilógiámmal kapcsolatos pozitív visszajelzéseidet. Tudod, a dolgok üzleti része fölött nincs befolyásom és ezek az ügyek elég kiszámíthatatlanok. Rengeteg minden hatással van az ilyesmire, így nem igazán tudom megválaszolni a siker elmaradásának miértjére vonatkozó kérdésedet. Zeneileg nagyon elégedett vagyok azzal a három lemezzel, és ez jó érzéssel tölt el. Iszonyú sok munkám van abban a trilógiában, de a munka közben lényegében a művészi megvalósításra figyeltem, és nekem ez a fontos. A mai napig nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Egyébként is úgy vagyok vele, hogy ezek a lemezek még mindig kaphatók, elérhetők, és mindmáig sok üzenetet kapok barátoktól, rajongóktól, akikhez csak nemrég jutott el. Éppen ez a jó abban, ha fizikálisan megjelenik egy zene, ez most már ott van, bárki, bármikor fölfedezheti magának, még a megjelenés után sok-sok évvel is.
 
Az Empty Tremorral végzett közös munkának lehet-e folytatása?
 
Még 2006-ban döntöttem úgy, hogy kilépek a csapatból, hogy saját karrieremre és más projektekre összpontosíthassak. Tényleg úgy éreztem, hogy a saját erőfeszítéseimre és új vállalásaimra kell fordítanom az energiáimat. Azért léptem ki, hogy teljes erőmmel azon dolgozhassak, ami éppen akkor zeneileg ösztönzött.
 
Nem félsz-e, hogy a sok együttessel, projekttel (pl. Genius, Khymera, Cosmics, Twinspirits stb.) esetleg elaprózod magad?
 
Nos, az általad említett projektek mind nagyon különböznek egymástól és pont ez táplálta bennem az ihletet. A Genius egy rockopera, a Khymera inkább AOR irányultságú projekt, a Cosmics olyan, mint egy kísérletező, instrumentális zenei kirándulás, a Twinspirits pedig egy valódi banda olyan dalokkal, amelyekkel hosszú ideig turnézhatunk majd. Szerintem a kontextus minden esetben más, így sikerült különböző módokon inspirációt gyűjteni anélkül, hogy szétapróztam volna az ötleteimet, kimerítettem volna a stílustáramat.
 
Nekem minden formációd közül egyértelműen a Twinspirits a kedvencem, a "Legacy" nálunk toplistás volt 2011-ben. Hol találtál rá az aranytorkú Göran Nystromra? Mikor lesz új album?
 
A "Legacy”-re én is hihetetlenül büszke vagyok. Úgy érzem, nagyon szerencsés és érett album lett, különösen a "The Endless Sleep" szvit sikerült jól, ami – azt kell mondjam – mind közül a kedvenc szerzeményem. Göran valóban elképesztően jó énekes! Az első Twinspirits albumon, a "The Music That Will Heal The World"-ön a dán Sören Adamsen énekelt, de ő ezután kilépett, így meghallgatásokat tartottunk, hogy megtaláljuk a Twinspiritshez illő frontembert. Akkoriban Göran egy Dimension34 nevű csapatban énekelt, és amikor meghallottam néhány számukat, azonnal megtetszett a hatalmas, mély tónusú hangja. Kipróbáltuk az új anyagunk néhány nótájában és nagyon jól szólt. Csatlakozott hozzánk, és a következő két albumon, a "The Forbidden City"-n és a "Legacy"-n fantasztikus teljesítményt nyújtott. Mostanában azonban nem várható új Twinspirits lemez, mert épp egy másik projektre összpontosítok, egy új rockoperára, ami még sokáig lefoglal. S amint látod, újra foglalkozom gitárorientált muzsikával is.
 
Itália az elmúlt 10-15 évben nagyon fölpörgött zeneileg, sok a zenekar, és ami még fontosabb, sok a nagyon jó zenekar (pl. DGM, Astra, Empyrios, Raintime, Sinestesia, Secret Sphere, Vision Divine, Solid Vision, Odd Dimension, Mind Key, etc.). Bőven van felétek kimagasló tehetségű gitáros is (pl. Giacomo Castellano, Marco Sfogli, Brian Maillard, Roberto Priori, stb.). Mi történt? Mi okozta ezt a látványos fölfejlődést?
 
Szerintem Itáliában mindig is, sőt igazából minden korban sok zenei tehetség tevékenykedett és ez igaz a heavy metal műfajra is. Valószínűleg az történt, hogy ezek a zenészek és együttesek végre megkapták azt a lehetőséget, hogy megismertessék magukat a nemzetközi porondon, megjelentessék, terjesszék és promotálják lemezeiket. Ez vezetett odáig, hogy széles körben ismertek lettek és sokan közülük végre elérték a megérdemelt népszerűséget. Az elmúlt 10-15 évben néhány fontos kiadó kezdte meg működését Olaszországban, akik kiváló munkát végeznek. Azt hiszem, ez jelenti a valódi különbséget.
 
Mennyire tart össze a színtér, követitek-e egymás munkáit, mennyire várod magad is kíváncsian pl. egy új DGM album megjelenését?
 
Természetesen élénk érdeklődéssel hallgatom a többi olasz bandát, és mindig nagyon kíváncsi vagyok, mert tényleg minőségi anyagokat adnak ki. A legtöbbel személyes kapcsolatban is állok, és őszintén odafigyelek rájuk.

 
Daniele, köszönjük szépen az interjút.

ENGLISH VERSION

Nowadays it does not seem to be a particularly exciting event in the world of music if a guitarist releases an instrumental album. Why do you still consider it important and worthwhile to make an instrumental album, and make it available in a CD format (and not only on iTunes or some other online file share service)?

Well, I always intended the music as something that comes spontaneously from my creativity without having much influnce from aspects like marketing and commercial issues. I do my music and I love guitar, so I felt the need of making some guitar oriented music and that's what I did. I was lucky enough to find a great label like the Italian SG Records that showed interest in releasing the album, and so it got released on CD and digital format, and I'm very happy about that. I definitely think that this is an exciting event for me, and this is what really matters I'd say. Also I'm old school you know, and I love the real thing which I can put into my player and hold in in my hands, so yes, I'm still a fan of real CDs and vinyls, and that's another reason that lead me to searching for a real release opportunity.

Which one is your main instrument, guitar or keys?

I started with piano when I was a child, then approached the guitar at 16, and then drums and bass as well later on in my musical path. It is difficult to say which would be my main instrument. Probably the guitar is the one that took me into the heavy metal world after a lot of classical training I had during the piano days. So probably the guitar would be my main instrument in terms of the heavy style, but I feel very confortable and at home also with keyboards I have to say, and I often use the piano to compose,as well. So it's very hard to pick just one.

Your new album (Fantasia) was conceived in the same vein as your last one (Eleven Mysteries), that is, it was more focused on melody and catchy songs, while “Daily Trauma” – at least in my opinion – was more technical, and more difficult to relate to? How do you see it?

"Daily Trauma" was written back in 1997 and was released only later in 2004, and since 1997 to 2011, of course, my experience as a writer has been growing in the process of passing throung a whole bunch of albums that I wrote in all the different bands and projects I've been involved. So I would say that when I got back making guitar albums in 2011 I probably had a more experienced training in terms of songwriting, expecially songwriting applied to bands and singed projects (like Twinspirits, Genius) and that helped me to write music where the guitar was more like a singer then an instrument that makes solos or shred passages. Beside that I do think that melody is very important in all styles of music, it's what really can give a trade mark to your style and songs, and progressively, album by album I focused more on this aspect. And, of course, from "Daily Trauma" to "Eleven Mysteries" and now "Fantasia" a lot of time passed and I think it can be heard in the songwriting as well as in the production choices that I've made for these new albums.

It feels like quite a bit of injustice to me that I often find your excellent musical trilogy “Genius” among the discount CDs in many music stores. It was not really celebrated by the critiques either. I actually think that due to the incredible amount of work you invested, the great musicians who collaborated, and the high quality of the result (especially in the case of the third CD) it should have been much more successful. What do you think happened?

Thanks a lot for your positive feedback about my trilogy opera. You know, the commercial thing is not under my control and it can be rather unpredictable. It can be influenced by so many aspects, and I really can't answer to your question in terms why it hasn't been more succesfull. Musically I'm very happy with the result of those 3 albums and that's what really makes me feel good. I did a huge amount of work on that trilogy, but that work was basically focused to the artistic result, and that's the main point for me, and to this day I can say that I'm still very satistified with what came out on those 3 epsiodes. Also I think that those albums are still there for listeners and I constantly get new messages from friends and fans who discover it nowadays, so the nice thing of releasing music is that it's forever, it's there and can be discovered at any time also after a long time following the release date.

Why are you not working with the guys in Empty Tremor anymore?

I decided to leave the band back in 2006 to concentrate into my solo career and other projects. I really felt that I needed to concetrate my efforts on new projects and ideas that I had in mind, and I decided to leave and do what I was musically inspired to do at that moment.

Are you not afraid that you perhaps fragment your creativity by working with so many bands and projects, like Genius, Khymera, Cosmics, Twinspirits, just to mention a few? Where do you find all this inspiration?

Well, all the projects you mentioned are very different from each other basically and that's a point that kept me running in all those different situations. Genius is a rock opera, Khymera is more like and AOR rock oriented project, Cosmics is more like an experimental instrumental musical journey, Twinspirits is more like a real line up with songs that I could performe live for a long period of time to come. So, basically the context is very different, and for that reason I had the chance to gather inspiration in different ways for each of the projects, without a real fragmentation of ideas of styles/types of aprroach.

Among all the projects you worked on, my absolute favourite is Twinspirits. The album “Legacy” was among the first few albums on our 2011 TOP 15 list! Where did you manage to find such a great singer as Göran Nystrom? Can we expect a new album? And if yes, when?

I'm very proud of that album, too. I think "Legacy" ended up being a very lucky and mature album, expecially the suite "The Endless Sleep", which – I have to say – I consider probably one of my favourte compositions so far. Göran is an amazing singer! I released the first Twinspirits album "The Music That Will Heal The World" with Sören Adamsen from Denmark on vocals, but after that release he left, so I did auditions at a certain point to find the right match for Twinspirits' upcoming albums. At the time Göran was singing with a band, Dimension34, and his great and deep tone caught my ear when I heard some of their tunes. He did some vocal tests on some of the new material and sounded amazing, so he joined the band and did an awesome job with the following albums: "The Forbidden City" and "Legacy". There are no new albums planned at the moment with Twinspirits though, I'm focusing on other project right now, like a new opera that I'm writing which will be keeping me busy for a long time I guess, and as you can see I'm back to guitar oriented music.

In the past 10-15 years or so the music scene has really intensified in Italy, there is a growing number of bands that are internationally known, and what is more important, there are a lot of really good bands (DGM, Astra, Empyrios, Raintime, Sinestesia, Secret Sphere, Vision Divine, Solid Vision, Odd Dimension, Mind Key, etc.) There are also some exceptional guitar players (Giacomo Castellano, Marco Sfogli, Brian Maillard, Roberto Priori, and a few others come to mind). What happened there? What caused this surge of quality acts in the genre?

I think Italy has always had good talents in music in all ages, and in heavy metal this is true, as well. Probably what happened is that all these musicians and bands finally got the right opportunities to be heard and to release and promote their music internationally, and that provided them with the exposure and success that they truly deserved. In the last 10-15 years many labels here in Italy showed up and did a great job, and that made the difference, I believe.

Do you keep any contact with others in the music scene, do you follow each others’ work? How curious are you when a new CD (for instance, a DGM album) comes out?

I, of course, always listen to all stuff from other Italian bands, and I'm always very curious to hear what they do because they deliver great and quality stuff. I'm in touch with most of them as well, and I follow their musical path with great interest.

Daniele, thank you very much!

Turisas/Tartuffe