TOP 15 (2016) – Túrisas
Az történt megint, hogy relatíve kevés új zenét hallgattam, ugyanis ismételten meg kellett tapasztaljam, hogy van még néhány lemez és előadó az elmúlt évtizedekből, akik valamiért kimaradtak, tehát a magamra kirótt mulasztási bírság értelmében be kell szerezni a lemezeiket és időt kell szánni az ismerkedésre. Ilyen pl. Frank Marino gitáros, akit ugyan ismertem, de nem eléggé, tehát év végére totálisan rákattantam, ami sok időt elvett az újaktól. De nem egyedül viszi el a balhét, említhetném akár az év DVD-jét nekem leszállító (ezzel végre meg is szerettem őket) KISS-t vagy az Exodust is, akikkel mostanában sokat bontottam együtt a falat, de akár a finnországi "tanulmányút" után időrablóként bejelentkező Michael Monroe-t is. Volt megint gitározgatás is, sőt olyan is van – meglepően sokszor –, hogy semmi másra, csak csendre van szükségem. A blogtársakkal ellentétben nem gondolkodtam azon, hogy gyengébb volt-e ez az év a tavalyinál, ha jött valami idei kincs (jött...), az beragadt napokra a lejátszóba.
Nem osztom Tartuffe véleményét, noha igaza van. Mára a csapat totálisan elhagyta a "tuniszi Symphony X" skatulyát, de így van ez jól. Megvan végre a saját orientális hang, kivétel nélkül óriási dalok, nekem csont nélkül ez az év lemeze.
2. Nick Johnston: Remarkably Human
Nagyon eltalált engem ez a Miki fiú a Stratocasterével. csodálatos hangulata van a muzsikájának. Tényleg mindenkinek ajánlom, nemcsak az instrumentális anyagok szerelmeseinek.
3. Vivaldi Metal Projekt: The Four Seasons
Valahogy elsikkadt ez a megjelenés a hazai rocksajtóban, pedig nem bárgyúskodta el a projektet az olasz ötletgazda-billentyűs Mistheria egy kicsit sem. A lényeg, hogy egy nagyszabású nemzetközi produkció született felsorolhatatlan számú közismert közreműködővel, ahol is a fókuszban a maga a Mű áll természetesen, de mindebből, a jellegzetességek, fő motívumok meghagyása mellett, énekes, kórusbetétes dalok készültek, nem sampler, hanem hús-vér kórusokkal, zenekarral és megannyi virtuóz szólistával. Mi sem maradtunk ki, Illényi Katica is a csapatot erősíti. Bivaly.
4. Dream Theater: The Astonishing
Finoman szólva is megosztó lemezt sikerült tető alá hozniuk ebben az évben, afféle szeretem/gyűlölöm anyagot. Én előbbiek táborát erősítem.
Sok-sok éve, azzal a bizonyos szóóval (gyk. Superstitous) eldőlt, hogy mi nagy barátok leszünk. Így is történt, nagy fájdalom, hogy képes volt hosszú évekre eltűnni. De újra itt van, hát örülünk, Vincent….
6. Fair Warning: Pimp Your Past
Rendben, pici csalás van benne, mert ezek az újra feljátszott klasszikus dalok, de a lemezen 2016 szerepel, innen pedig nem érdekel. Fel nem fogom, hogy nem lettek (még jobban) világhírűek ilyen dalszerzői és hangszeres kvalitásokkal. Engelke for prezident!
7. Steve Vai: Modern Primitive
Nincs mit mondani, szinte kötelező lista-szereplő, ha aktuális megjelenése van. Géniusz, zseni.
Cimborától érkezett egy dedikált lemez az USA-ból, telis-tele további jóságokkal, pl. névre szóló pengetők, de nem (csak) ezért listás, hanem alanyi jogon is. Ebből a minőségi hard rockból soha nem elég, és átkozottak legyenek, akik folyamatosan a megújulást kérik számon a rockzenétől. Ki van az már kérem találva, nagyon is jól.
9. Yngwie Malmsteen: The World On Fire
Mindent elfogadok, produkciós szempontból minősíthetetlen szar, sőt a dalok is nagyrészt felejthető fércmunkák. de mit csináljak, ha 4-5 dalt viszont folyamatosan hallgatok a lemezről, a "Nacht Musik" pedig – tudom, hogy erős kijelentés, de vállalom – életem végéig el fog kísérni.
10. Volbeat: Seal The Deal & Let's Boogie
Azt hittem, hogy gyorsan kiégnek, de rám cáfoltak rendesen, én pedig belátom a tévedésem. Mindig jólesik őket hallgatni, főleg, hogy gitárposzton ekkorát erősödtek.
11. Testament: Brotherhood Of The Snake
Nem nagyon tudok egyetlen elégséges okot arra, hogy kimaradjon a listából. Ja, egyet mégis: ha valaki nem szereti a thrash-t.
12. Almanac: Tsar
Érdekes kettősség, mert szinte mindenki egyetért abban, hogy egyelőre benne maradt a lehetőség a csapatban, ugyanakkor mindenki elismeri, hogy amit kellett és várható volt, azt tulajdonképpen leszállították. Magam is ezt gondolom.
13. Metallica: Hardwired… To Self-Destruct
Ez tényleg jó lett, főleg ahhoz képest, hogy Kirk Hammett gyakorlatilag értékelhetetlen teljesítményt nyújt hosszú évek óta. Szerencsére ezen a lemezen epizodista, kizárólag a "szólókat" nyomta fel, de ott meg veszek mindig egy nagy levegőt…
14. Jónás Tamás: Four Seasons – The Part1: The Spring (EP)
Tamás az egyik legjobb ember, akit ismerek a szakmában (a másik Király Pitta), emberként és muzsikusként is rendre meglep maximalizmusával, önzetlenségével, felkészültségével. A lemez pedig önmagában is nagyszerű – várjuk a folytatást.
15. Cadaveres: The Fifth House
Az egyik legjobb hazai csapat, jó dalokkal, jó megszólalással, egyéniséggel. Ez a lemez is remek lett.
